Beszélgetés Bodnár Györggyel

2013-08-16 07:54
1971 óta dolgozik fodrászként a Szegedi Nemzeti Színháznál, 7 éve pedig már ő a teátrum főfodrásza. A kőszínházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon minden este azon dolgozik, hogy csodálatos frizuráival és sminkjeivel emelje az előadás színvonalát. Portrésorozatunk legújabb részében Bodnár Györggyel beszélgettünk.

Bodnár Györgyöt már kiskora óta megfogta valami a fodrászatban. Azóta csak örömöt lel munkájában, lelkesen és lelkiismeretesen készíti el a színészek haját és sminkjeit előadásról előadásra. “Tudtam, hogy nem üzleti fodrász akarok lenni, mert mindig vonzott a színház világa” – meséli. És bár “rendes” női fodrászatból tett vizsgát, tanárai tudták, hogy van színházi tapasztalata, és így tőlük, illetve édesanyjától is minden támogatást megkapott.

“Megragadott a színpad különleges illata, néha bementem a Dóm térhez tartozó fodrászatba, nézelődni. 14 évesen gyermekstatisztaként mehettem fel a színpadra, és olyan nagyszerű színészeket láttam, mint például Gobbi Hilda. A színészettel gyorsan felhagytam, de 1971 márciusában bekerültem a színházhoz. Keczeli Dezső vett fel tanulóként, azóta a nyár óta dolgozok fodrászként a Szabadtérin. Ide csak meghívás alapján lehet bekerülni, szerencsés vagyok, hiszen 1971 óta mindössze három évet hagytam ki. Főfodrászként nagy gondot fordítok arra, kit ajánlok a Szabadtéri stábjába.”

Fiatalon, 17 évesen kezdte a szakmát. Nagyon sok munkával érte el, hogy bekerült a színházi világ körforgásába – két év alatt sokat fejlődött, munkáit sorra elismerték. “Sosem végeztem maszkmesteri tanfolyamot, nincs is ilyen végzettségem. A sminkelést évek alatt sajátítottam el. Fodrászkodni jobban szeretek, sminket viszont kevés művésznőnek csinálok. Ha elég időt hagynak rá, szívesen elkészítem, de a legtöbb esetben azt az aznapi frizurával együtt kell megoldanom.”

Bodnár György az esetek többségében énekesnőknek, énekkarosoknak, balettáncosoknak alkot hajat, sminket. Munkája van bőven, hiszen az előadásokban felbukkanó parókák alapos, időigényes előkészítést igényelnek. “Manapság már kevesebb feladat van egy-egy előadással, mint régen, hiszen volt idő, amikor 100-120 parókát is el kellett készíteni egy daljátékhoz. Idén a Madách Színház produkciójában például a befésülést mi oldottuk meg, de nagy munka volt az is.”

Az idei Szabadtéri Játékokon is bőven jut feladat Bodnár Györgynek. A Leányvásárban a statisztákat, az Operaház fantomjában és az Elfújta a szélben a stúdiósokat készítette elő kollégáival együtt. Az operettgála után már a Porgy és Bessre, majd azt követően az István, a királyra koncentrál.

A munka a Szabadtéri után sem áll meg, hiszen a 2013-2014-es évadot hagyományosan az Operagálával nyitja a Szegedi Nemzeti Színház. Az egyeztetések már megkezdődtek, akár csak a novemberben színpadra kerülő Othellóval kapcsolatban. “Mindent borzasztó gyorsan kell elrendezni évad elején. Az előadások előtt megkapjuk a terveket, képeket, rajzokat, és azok alapján dolgozunk.” Bodnár György előre megadott instrukciók alapján szeret alkotni, hiszen akkor sokkal egyszerűbb a rendezők elképzeléseit megvalósítani. “A Rigolettonál Kentaur adott egy képet, hogy tessék, Gilda megközelítőleg ilyen legyen.”

Természetes, mint színházi háttérdolgozó Bodnár György is járatos a kulisszákban, annál is inkább, hiszen idestova 42 éve részese a Szegedi Nemzeti mindennapjainak. “A munkatempó eléggé szoros, sajnos sokszor előfordul, hogy csak percekben mérhető. Például a West Side Story esetén már délután négykor megkezdtük a munkát, és folyamatosan este hétig egymást váltották a művészek a kezünk alatt. A másik ilyen A makrancos hölgy volt, hiszen sokszereplős, a karakterek többsége pedig maszkszerű sminket viselt – Erdélyi Tímeán egy órán keresztül dolgoztam. Ilyenkor az állandó fodrász és kozmetikus kollégák mellett kisegítők dolgoznak a kezünk alá.”

A színházba inkább klasszikus frizurát kérnek a rendezők. A színpadon a fények és a távolság miatt másképpen mutat egy haj, mint amikor itt elkészül. Bodnár György a mai napig folyamatosan les el innen-onnan ötleteket, újításokon gondolkodik. “Ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezem, akkor addig gyakorlok, amíg meg nem valósítom az előre elképzelt módon. Néha előadásról-előadásra is változtatok kisebb dolgokat, amelyek vagy az én, vagy a művésznők munkáját könnyítik meg. Természetesen tökéletesen egyforma hajat minden este egyikünk sem tud elkészíteni, csak megközelítőleg néz ki úgy az adott frizura. De ez nem probléma, hiszen tudjuk, nincs két egyforma előadás sem. A sikeres munka nemcsak az ügyességemen múlik, hanem az aznapi körülményeken, a szereplők lelkiállapotán is.”

György a beszélgetésünk közben számos híres magyar és külföldi művészt említett, akivel együtt dolgozhatott – közülük többen szeretettel üdvözlik az újbóli találkozás alkalmából. Több filmben is közreműködött, például a Szekszárdi misében, a Melbában, de együtt dolgozott Szabó Istvánnal is. “Nekem az egész 42 év egy élmény volt. Fiatalon találkozhattam Gobbi Hildával, aki minden este odajött hozzám, megpuszilt és azt mondta ‘Szervusz kisfiam!’. Megtisztelő volt megismerni például Komlósi Erzsébetet, Moldován Stefániát, Simándi Józsefet. Fodor Zsóka művésznő évekig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, a mai napig találkozunk, ha épp Szegeden jár. Megfordult a kezem között Bács Ferenc, Kudlik Juli, Schell Judit, Carelli Gábor, és még sorolhatnám.”

Bodnár György 42 éve hűségesen szolgálja a Szegedi Nemzeti Színházat. Az eltelt évek alatt kapott néhány megkeresést más színházaktól, de leginkább Szeged vonzereje az, ami miatt a városban és a teátrumban maradt. Tervei szerint így lesz ez a jövőben is

(Mintál Kinga)