Általános kórkép a hatalomvágy – Zárt osztályra helyezte Keszég László a János királyt

2017-11-11 16:06

Dürrenmatt János királya visszatért Szegedre – anno itt mutatták be először az országban. Most Keszég László vitte színre, felvonultatva a társulat összes új színészét, nemhogy vizes lepedőt, de kényszerzubbonyt húzva az ,,elitre”.
Amikor a közönségtalálkozón elmondta Keszég László rendező, hogy a János királyt napjaink kórházi környezetébe helyezi, a potenciális nézők egy része lemondóan felsóhajtott, és megjegyezte, hogy Alföldi Róbert is A varázsfuvolát. Pedig ha az operánál működött az elmegyógyintézeti közeg, akkor a politikai szatírának is beillő Dürrenmatt-darabhoz pláne illik. Zárt osztály, a kórlapokon azonos megjegyzés: hatalomvágy.

Cziegler Balázs kiváló díszletet tervezett: a pincétől a zsinórpadlásig kihasználják a színpadi teret. Megsárgult, foghíjas csempék borítják a lépcsőzetes felépítményt, tetején ott egy kiszuperált trón, amire alig ülnek, inkább csak körülötte és alatta marakodnak. A szereplőket Berzsenyi Krisztina jelmeztervező pizsamába, köntösbe, papucsba vagy mamuszba öltöztette, a palást jellegzetes zöld kórházi lepedő, a francia korona injekciós tűkből, az angol villákból állt – mintha a műkedvelő bentlakók állítottak volna össze mindent az osztályon fellelhető tárgyakból.
.
A 12. századi történet szerint Földnélküli János király, Oroszlánszívű Richárd testvére saját unokaöccsét, a gyermek Artúrt pártfogoló Fülöp francia király között folyik a hatalmi harc az angol trónért (melyen épp János ül). A darab értéke, hogy noha események szintjén történelmi hűséggel vázolja franciák és angolok vetélkedését, mégsem a 12. századról szól. A színészek jól ismert karaktereket öltöttek fel: mindannyian sakkbábuk egy nagy táblán, egyiket sem sajnáljuk, mikor leütik.

Gyöngyösi Zoltán János királya különös figura: mintha lennének eszméi és gondolatai, de legalább annyi indulat is mellé. Veszélyes kombináció, mert könnyű befolyásolni, ahogy Fülöpöt is. A radikális Jánoshoz képest Vicei Zsolt mint Fülöp konvencionálisabb, tapasztalt: jobban ismeri a hatalmi játszmák természetét. Még őt is befolyásolja azonban a Fattyú, aki Olasz Renátó alakításában az egész játszma legrokonszenvesebb alakjává lép elő, pusztán azért, mert gondolkodik. Hogy a kritika nélkül elfogadott ötletei nem jönnek be, már igazán nem az ő hibája. Bűnhődik ő maga is: a szép Kasztíliai Blanka, akit Waskovics Andrea alakít dacos, eltökélt vággyal, megbosszulja a rajta esett sérelmet. Molnár Erika mint sokat látott Eleonóra királyné, János anyja nem olyan harsány harcos, mint menye, Konstancia, de biztos kézzel nyúlt bele a politikába – amíg hagyták neki. Konstancia Szabó Gabi megformálásában csupa nagybetűvel írt szó a szövegtestben.
Figeczky Bence Pandulpho bíborosként viszonylag soká bukkan fel a darabban, de onnantól kezdve a csúcsra járatja a szatírát, főleg az Angliában didergő egyházfi és János király közös jelenetében. Ferencz Nándor Lajos dauphin szerepében komikusan gügye, Tolnai Hellát meglepően elcsúfították, hűen alakítja a torz Angouléme-et. Borsos Beáta többet szerepel a gyermek Artúrként, mint Lady Falconbridge-ként: meghatóan komoly kisfiú, akiből a halálára felnőttet érlelnek a veszteségei. Nagyon jellegzetes Szívós László karakterének, Lipót hercegnek a két mozgatórugója: étvágy és erőszak. Ki ne értene egyet a Poroszlay Kristóf és Bánvölgyi Tamás formálta polgárokkal: hagyjanak békén az urak a csatározásaikkal, béke kell, üzlet és pénz. Akit nem lehet besorolni, hova tartozik, az Barnák László kettős karaktere, egyszerre János és Fülöp szolgálatában – cinikus nyugalom árad belőle, amivel mindent túlél. A darab hangulatához sokat hozzáad az élőzene és a fergeteges csatajelenetek, amikor mindenki üvölt, zajong és egyre véresebb lesz. Kivéve Artúrt.

Keszég rendezése nem utalgat túl direkten, pedig megtehetné. Talán így jobb is, hogy nem tolja óriásira nagyítva az arcunkba, kiben kit kellene felismernünk. Azt majd otthon kitaláljuk.

Forrás: Délmagyarország