JÖN! JÖN! JÖN! Folynak a Bál a Savoyban próbái! Bemutató: december 15-én!

2017-11-30 09:45

A Bál a Savoyban főszereplő házaspárját – Madeleine-t és Henry-t – valóságos művészházaspár, Nánási Helga és László Boldizsár játsszák a Szegedi Nemzeti Színház készülő előadásában.

Őket kérdezzük.

Művésznő, Ön a Savoy próbáival párhuzamosan egy jelentős operaszerepre is készül a budapesti Operaházban. Melyik feladat a nehezebb, az operadíváé vagy az operett primadonnáé?

Akár csak a két szerepkör, a két műfaj is összetett. Talán az operett komplexebb, hiszen itt a próza is jelen van az ének és tánc mellett. Furcsa, hogy a Jancsi és Juliskában – amit az Operaházban mutatunk be – többet táncolok, mint a Savoyban, de ez betudható annak, hogy ott a két főszereplőnek kell betöltenie a teljes nagyszínpadot, itt viszont jóval többen vagyunk, a népes, nevesített szereplőgárdán kívül sokszor lép színre velünk a Szegedi Nemzeti Színház ének- és tánckara is. A tánc, persze, különben sem igazán a primadonna dolga, hiszen itt a remek táncoskomikus-szubrett páros, illetve a csodás tánckar, akik szteppel kápráztatnak el minket a szegedi deszkákon – hála a koreográfus Bóbis Lászlónak! Visszatérve Madeline-hez, számomra roppant izgalmas a szerep, hiszen az első felvonás végéig egy hosszú nászút utáni kellemes révetegségből „csapok át” féltékeny, bosszúálló asszonnyá. Sokszínű, izgalmas karaktert alakítok. Ezt Horváth Péter remekül hangsúlyozza még egy szemüveggel is – szemüveges primadonna leszek! -, ami sokat segít a jellemformálásban.

Művész úr szintén sokfelé dolgozik. Mi mindenre készül amellett, hogy bonvivánként lép színre nálunk?

Élem a szokásos szezon-hajrákat. Az utóbbi két évben kicsit felgyorsultak a dolgaim. 2-3 új darabot próbálok havi elosztásban, és másik 4-5-öt játszom. Ez soknak hangzik, de bírható, ha sikerül közbeiktatni párnapos pihenőket. Decemberben Bohémélet bemutató lesz az Operaházban, egy közel 80 éves rendezésben fogjuk játszani. Januárban pedig a régi műfajomhoz közelálló szerep talál meg, a Porgy és Bess Sporting Life figurája.

A mi operettünk – természetesen – a szerelemről szól, ám fanyar happy end-del végződik, mivel a darab házaspárja egy viharos éjszakát egy-máshoz közel, ámde nem egymással tölt el a Savoy mulatóban. Mit gondolnak ők – és mit gondolnak Önök – a házasságról?

Helga: A házasság jó dolog, főleg ha az ember olyan párra lel, ahol nagy az összhang!

Boldizsár: Megfelelő partnerrel szuper, csuda jó! Ám ha “belekerül” a folyamatos megalkuvás, az meg tudja ölni. Szerencsére minket ez nem fenyeget…

Önök mindketten jó ideje egy “harmadik típusú” szerepet is játszanak – a színházon kívüli “előadásban”.

Helga: Azt hiszem, hogy elemezhetném az operát, operettet hajnalig, egyik sem ér fel az anyaszereppel! A legjobb dolog a világon, mert itt aztán összecsap az összes “műfaj” az ember feje felett, sokszor improvizálnia kell. Legalább olyan izgalmas, mint a színpadon állni, és annyi önzetlen szeretetet sehonnan sem kap az ember, mint amennyit a gyermeke adni tud! Én eddig legalábbis ezt tapasztalom… Ajánlom szeretettel a figyelmébe mindenkinek!

Boldizsár: A gyermekvállalás a legnemesebb szerep, amit valaha kitaláltak.
Fürdök benne, és a gyerek mosolya felülír bármilyen hangos színházi sikert.

Mit üzennek a szegedi nézőknek?

Boldizsár: A Bál a Savoy-ban a mai fülnek az egyik legjobban befogadható zene. A jazz-es, big band-es hangzás kimozdít a megszokott “hajmásipéter” világból. A hideg téli estéken kétórás önfeledt, komplex élményt kínál, amiért érdemes kimozdulni az otthon melegéből a színház túlfűtött világába!

Helga: A Savoy, olyan témát dolgoz fel, ami bizony elég sok helyen felüti a fejét a házasságban, a műfaj viszont olyan jól becsomagolja, hogy önfeledten tudunk derülni a témán. Jöjjenek és kacagjunk együtt!