Ketten meghitten egy kinti budiban

2018-10-03 14:10

Édes, jó Lajos a Tót családdal megnyitotta az évadot.

A dobozhalom nagyságával arányosan nőtt a feszültség is a kisszínházban pénteken. A Kossuth-díjas Bezerédi Zoltánnak jutott a feladat, hogy megrendezze a Tótékat, a szegedi színház évadnyitó produkcióját. Tapsvihar fogadta a bemutatót.

Örkény István Tótékja egy olyan színháztörténeti darabbá nőtte ki magát, amelyet mindenki kívülről tud. Országszerte játsszák, diákok ezrei tanulják. Ezért is komoly feladat színpadra állítani. A kisszínház nézőterén is összesúgtak már a kezdés előtt az emberek, hogy vajon Bezerédi Zoltán hogyan oldott meg egyes jeleneteket. Türelemjátékkal. Csak esetünkben nem rózsa termett, hanem bátorság a Tótékban. Csitt-csatt, margóvágó és nyugalom. Bár az őrnagyból jó sokára lett négy darab. A közönség remekül kacagott persze a poénokon, de a szünetben többen fanyalogtak, hogy most már igazán jöhetne a budijelenet, vagyis közelíthetnének az izgalmak.

Való igaz, kicsit tényleg nyújtották, mint a rétestésztát, de valamire hasznos volt. A közönség is megérezte, milyen kínkeserves lehetett Tótnak, mikor várta, hogy megszabaduljon az őrnagytól. Elvégre mindenkinek kijár, hogy egy isteneset nyújtózkodjon a saját verandáján bűntudat nélkül. A dobozok számával nőtt a feszültség a deszkákon és a nézőtéren is. A rendező lehet, hogy épp ezt akarta kijátszani, mivel a második felvonásban több kacaj hangzott fel, pörgősebbre vették a tempót, s a díszlet is végre jobban kihasználódott. A forgószínpadon a füstből szép lassan kiemelkedett édes, jó Lajos trónja, a kinti budi. Otthonosnak nézett ki, pláne, mikor lehuppant benne Tót mellé az őrnagy. Ez volt az a pont, ahol kiteljesedett az ikonikus páros, Borovics Tamás és Gömöri Krisztián alakítása. Remekül mutattak egy budiban, sörrel a közükben, énekelve a Gaudeamus igiturt. A kínzó szarkazmussal operáló darab tényleg nekik való, azonban Borovics nem csak Gömörivel alkot jó párost. A kis Sziládi Hajna, aki egyetemi hallgató, kiválóan alakítja Ágikát. Ahol kell, bűbájos, szertelen. Máskor pedig esetlenül igyekszik az őrnagy kedvére tenni. Boroviccsal, úgy tűnt, megvan a közös hang, tényleg egy hiteles apa-lánya kötelékkel néztek egymásra. Anyjával, akit Szilágyi Annamária alakított, úgy keringtek Borovics körül, mikor az lábon harapta az őrnagyot, mint egy hollywoodi sorozatban a nyomozók a kihallgatáson a gyanúsított körül. Akkor pedig végképp megrándult minden száj, mikor az őrnagy a száját biggyesztő, kigombolt dekoltázsú Ágikára nézve csak annyit kérdezett: „A papa még mindig bent van a budin?”

A rendező nemcsak a színészeket mozgatta jól, hanem a teret is. A kisszínház színpadára remekül felfért Tóték háza, a kis erdő és még egy hol tűzoltóállomásként, hol templomként funkcionáló fal is. Olyan csendet lehetett ezen elemek köré varázsolni, mint a fekete bársony. A zenészek a kis erdő szélén ülve forogtak együtt a darabbal, míg a falu lakói átcikáztak olykor-olykor a fák között. Jogos a kérdés: mitől egyedi ez a Tóték, mikor már mindenki tud mindent, s minden létező formában eljátszották? A maga nemes egyszerűségétől. Nem bonyolítják túl, hagyják érvényesülni azt, amit Örkény itt hagyott. Viszont a Gyula. Aki a fronton harcol, s ott is hal. Minden miatta van, hangsúlyozzák is, de valahogy túl messzinek tűnik az a háború. Itt nem ebben a szálban bújt el az ördög, sokkal inkább a személyes kis drámákban. Ez a Tóték most egy visszafogott darab lett, ahol a felszín alatt szép csendben toppan be a végső őrület.

 

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/ketten_meghitten_egy_kinti_budiban_-_edes_jo_lajos_a_tot_csaladdal_megnyitotta_az_evadot/2575066/