A Rozi, a mozi, az emancipáció és a kisszínházi végzet

2022. november 25.
Egy csók és más semmi | fotó: Szabó Luca/Szegedi Nemzeti Színház

Szerelemről és válásról, párkeresésről és kacagtatóan zavaros magánéletről szól Eisemann Mihály operettje, azokból az időkből, amikor a fiatal párok – és persze az idősebbek is – csókolózni jártak a moziba, ahol nem volt hangos film csak zongora. A Halász Imre és Békeffi István szövegével született romantikus, zenés vígjátékot, az Egy csók és más semmit Juronics Tamás rendezésében pénteken este mutatják be a Kisszínházban.

A darabnak már a megszületése sem volt mindennapi. 

Egy bizonyos Eisemann Mihály nevű bárzongorista dalai keltek életre először, majd ezekhez kerekített történetet a kor két neves kabarészerzője, Halász Imre és Békeffi István. Így nem is csoda, ha az egész kabaréjelenetekből áll, vagy inkább az egész egy nagy kabaré, amin olykor könnyesre lehet nevetni magunkat.

Juronics Tamás nem először rendezi Eisemann művét. 2019-ben a Thália Színházban többek között Molnár Piroskával, Gubás Gabival, Hunyadkürti Istvánnal és Mentes Júlia Virginiával már színpadra állította, az előadást idén januárig nagy sikkel játszotta is a Nagymező utcai teátrum.

Eisemann darabjának motorja doktor Sáfrány, a sztárügyvéd mindenhez ért, amiben szerelem van, de ahhoz még inkább, amiben pénzt szimatol. A szerelmesek pedig nemigen értenek egyikhez sem. Például ahhoz sem, meddig érdemes várni egy házasságban a nászéjszakára? Hányszor találkozzunk véletlenül, hogy biztos legyen: ez a végzet?

A darab története szerint fiatal és gyönyörű Annie válni készül, mert ártatlanságát több évi házasság után sem vesztette el hetvennégy éves férje mellett, ezért felkeresi közeli ismerősét, a hölgyek körében népszerű válóperes ügyvédet, doktor Sáfrányt. 

Annie, ügyvédje tanácsára a tárgyalásig egy szállodába költözik, hogy ne érintkezzék férjével, ahol végül mégis utoléri a végzete. Eközben a történet másik szerelmespárja, Sáfrány félszeg fia, Péter és a leányanya cselédlány, Teca egy titok szeretne felfedni az ügyvéd előtt, csak még azt nem tudják, hogy és mikor… De hogy mi lesz az árvalány Teca és gyermeke sorsa, az szintén a bíróságon derül ki, ahol még egy pótnagymama is akad végül.

Juronics Tamás szerint a darab egy olyan korban, a harmincas években született, amikor forrongott a világ: alig néhány évvel korábban kaptak választójogot a nők, akik rádöbbentek arra, hogy nem muszáj szenvedniük egy rossz házasságban, el is lehet válni. Ezért azután az öntudatra ébredt hölgyek hirtelen tömegesen adták be a válópert.

A Kossuth-díjas rendező szerint a darab hűen tükrözi az emancipáció akkori állapotát, a nők társadalmi helyzetének változását, ezért izgalmas korrajz, a korabeli állapotokat, történéseket pedig a humor szemüvegén keresztül dolgozza fel. 

– Maga darab a válásról szól, ami úgy tűnik, nem sokat változott a harmincas évek óta, ma is ugyanolyan problematikus, mint kilencven évvel ezelőtt. A történet egyik oldalról egészen izgalmas, hiszen több titkot is rejt, ugyanakkor nagyon szórakoztató is, jó karakterek vannak benne – mondta Juronics Tamás, akinek van mire alapozni a garantált sikert, a humor mellett legfőképpen az Eisemann-dalokra. 

A címadó slágeren túl sok egyéb mellett felhangzik még a Hallod-e Rozika, te kezdetű ismert sláger, vagy a holdvilágos éjszakán fehér paripán érkező királyfiról szóló dal és még az is kiderül, hogy szerelemhez nem kell szépség… sok ismert sláger, amelyeket harminc-negyven fölött szinte mindenki kívülről fúj.

Prózai színészek élőben éneklik végig a több mint kétszer egy órás előadást egy tizenkét tagú zenekar kísérete mellett. Az élő zene pedig mindig különleges élmény, különösen akkor, ha tánc is társul hozzá, márpedig Juronics Tamásnál korábbi pályafutása miatt ez szinte kötelező.

Akár a darab, a díszlet is teljesen hagyományos, korhű, de kellemes illúziót keltő. A szegedi tervező Tóth Kázmér a forgó színpad lehetőségeit igyekezett maximálisan kihasználni, hogy a négy helyszín között a váltásokat valóban gyorsan le lehessen bonyolítani. Bianca Imelda Jeremias korhű jelmezei pedig remekül kiegészítik a díszlet kínálta látványt, miközben tükrözik is a szereplők helyzetét, azt, hogy milyen helyet foglalnak el a kor társadalmi hierarchiájában. 

Juronics Tamás nem helyezi át a történetet a mába, nem aktualizál, nem célja, hogy mai életünk visszásságaira döbbentsen rá bennünket. Ez az előadás azt adja, amit ígér: sok nevetést és némi könnyet. Szórakoztatni szeretne, a szó legnemesebb értelmében és ez sikerül is neki.

A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.