150 jelmez, előkelő kastély és vásári forgatag – a műhelytől és a varrodától a színpadig

2019. december 12.
150 jelmez, előkelő kastély és vásári forgatag – a műhelytől és a varrodától a színpadig

Tisztelve a műfaj hagyományait, színes és látványos előadásra számíthatnak a nézők, ha jegyet váltanak a Mágnás Miskára. A darab díszlettervezője, Túri Erzsébet, és jelmeztervezője, Pattantyus Dóra mesélte el, mit láthatunk a deszkákon december 13-tól.

 

Sokan nem tudják, milyen munkafolyamat előzi meg azt, hogy minden a helyére kerüljön. Elmesélitek, hogyan is zajlik a munkátok?

Túri Erzsébet: Először elolvasom a szövegkönyvet, ami alapján már kialakul egy gondolat a fejemben. Mivel a rendező fogja össze az egész előadást, így közösen dolgozzuk ki a koncepciót. Ez egy folyamatos párbeszéd, ahol különféle alternatívákat tudok ajánlani az ő ötleteire. Ami a legfontosabb, hogy a díszlettervezés alkalmazott művészet. Az ötletet mindig meg kell valósítani. A lehetőségeket mindig az adott színház adja, mindig más a belmagasság, a gépészeti technika. Lényegében ki kell találnom, miből tudom megvalósítani azt, amit elképzeltünk. A másik fontos elem, hogy az alaprajzok után az összes részletet külön ki kell dolgozni. Ez azért fontos, mert az elemeket a színpadon össze is kell illeszteni. Ha a tervet elfogadták, akkor jöhet a műhelyi gyártás, amit folyamatosan felügyelnem kell a színmintáktól a legapróbb részletekig. A Szegedi Nemzeti Színháznak van saját műhelye, ott zajlik a munka.

Pattantyus Dóra: Az én munkám szintén a közös gondolkodással indul. Elemezzük a művet, beszélgetünk a darabban megjelenő karakterekről, mivel a jelmezeket meghatározzák a szereplők tulajdonságai és személyisége. Ezek alapján képeket gyűjtök, hogy hangulatokat tudjak mutatni a rendezőnek karakterekre lebontva. Aztán ha megvan a konkrét elképzelés, elkezdem készíteni a tervrajzokat a tervelfogadásra és a műhelyeknek. A jelmezek is itt helyben, a színház varrodáiban készülnek, valamint külső gyártásban csináltatunk cipőket, fejdíszeket.

 

Mikor tudnak a színészek a díszletben, talpig jelmezben próbálni?

Túri Erzsébet: Általában a bemutató előtt egy héttel. A díszletet össze kell szerelni, akkor pedig minden kiderül. Ha valami hiba akad, gyorsan kell orvosolni. Figyelni kell egymásra ebben a feszes időszakban, ilyenkor a színészek is többet próbálnak. Viszont nem elég felépíteni azt a díszletet, a világosítás is szerves része a látványnak. Ezen a héten azt is tökéletesítik a kollégák.

Pattantyus Dóra: Itt most a premier előtti vasárnap próbálnak először jelmezben a színészek. Minden díszítőelemnek és gombnak fel kell kerülnie a ruhákra. Futkározok a női, férfi műhely és a fodrásztár között, nagyon sűrű és izgalmas időszak ez. Ekkor állnak össze az utolsó puzzle kockák.

 

Mindketten dolgoztatok a Budapesti Operettszínházban, ahol Peller Károly is. Volt már közös projektetek?

Pattantyus Dóra: Dolgoztunk együtt az Operettszínházban, Offenbach Kékszakáll című operájában játszott, Popolani szerepében. Már akkor megtaláltuk a közös hangot és talán mondhatom azt, hogy annak a munkának köszönhető, hogy most felkért erre a produkcióra. Nagyon hálás vagyok neki a bizalomért és a lehetőségért.

Túri Erzsébet: Az Oszi Boszit rendezte gyerekeknek, olykor ő is játszott benne, abban dolgoztunk együtt. Könnyű vele a munka, a lelkesedése és a színház iránti szeretete nagy energiát ad, ami mindenkire átragad körülötte. Nem csak a rendezéshez és a színészethez ért. Kiváló szervező, menedzser, jól átlátja a rá váró folyamatokat.

 

Többször hallhattuk, hogy a szegedi Mágnás Miska hagyományos elemekre épít, korhű látványvilággal. Ti szeretitek egyébként, ha modernizálnak egy operettet? Vagy tud az jól elsülni?

Túri Erzsébet: Szeretem, ha átmegy modernbe, de kétszer meg kell gondolni, érdemes-e ezt megtenni. Jól áll a zenés műfajnak az aktualizálás, de sokszor kifullad annyiban a darab, hogy csak a látványvilág sikerül modernre, a darabot már nem tudják megtölteni afféle gondolatokkal. Előfordul, hogy szétválik a látvány és a darab maga, sokrétű ez a téma.

Pattantyus Dóra: Szerintem nagyon jó is tud lenni, abban az esetben, ha indokolt. Legtöbbször modern jelmezeket tervezek, épp emiatt nagyon izgalmas, hogy most korhű koncepcióban alkothatok. Kihívás számomra. Részletesebb feladat efféle öltözékeket létrehozni, sokkal több díszítést, aprólékosságot igényel.

 

Milyen előadást készítetek ti, az általatok megvalósított látvánnyal?

Túri Erzsébet: Azt szerettük volna, hogy egy szép, olvasható, befogadható előadást kapjanak a nézők. Ott lesznek a bútorok a saját valójukban, pad, asztal, ajtó, tehát realista lesz az előadás a maga nemében. Mi hiszünk a zenében, annak történetmesélő erejében és az operett világában. A zenéhez igazítottuk a látványvilágot. Együtt él a kettő.

Pattantyus Dóra: Egy szép, színes, korhű látványt akartunk megalkotni. Személy szerint felállítottam magamnak egy szabályt, miszerint minden karaktert szerettem volna egy színben tartani. Árnyalatban, stílusban és fazonban eltérnek majd a két felvonásban viselt jelmezek, de a fő szín ugyanaz szerepenként. Ezzel megsegítem a messzebb ülő nézők dolgát, lévén hogy a karakterek egységben vannak. Amikor ennyi embert látunk a színpadon, sokszor nehéz egyből, még megszólalás előtt beazonosítani mindenkit. Szeretem, ha az első pillanattól felismerhető, egyértelmű, hogy ki kicsoda. Persze ezt a rendszert nem minden esetben lehetett alkalmazni, például Marcsánál sem. Egy mosólány a történet elején, végül beöltözik egy báli ruhába, hogy móresre tanítsa kedvesét. Túlzást szerettem volna, így színében is egy kiemelkedő, hivalkodó ruhát hord korábbi parasztruhájához képest. 

 

Minden felvonásban egy kastélyt látunk, picit más szemszögből. Mit árulhatunk el egyelőre?

Túri Erzsébet: Először a Korláthy-kastély kertjében, majd a belsejében vagyunk. Ez a két tér egy álomképpel egészül ki, amikor a szereplők átkerülnek egy piactéri jelenetbe. Tehát három helyszínünk van tulajdonképpen, de december 13-án felgördül a függöny, és kiderül minden.

 

Hány jelmezt láthatunk majd az előadás során?

Pattantyus Dóra: Tizenöt szólistával dolgozunk, hat kivételével dupla szereposztásban. Huszonnégy tagú az énekkar, akik kétszer öltöznek, de vannak, akik háromszor, akárcsak a szólisták. A tánckarban öt fiú, öt lány van, szintén három-három öltözettel. Közel 150 jelmez lesz látható a darabban.