„A szabadszellemű gondolkodás, a sokszínű műsorkínálat, a címek és a rendezők mind Szegedre vonzottak” - interjú Krausz Gergővel, a Szegedi Nemzeti Színház társulatának új tagjával.

2020. szeptember 12.

Hogy érzed magad a napfény városában?

Nagyon jól érzem magam, egy új élet reményében költöztem ide, és azt hiszem, ez a város a legélhetőbb, ahol eddig laktam. Több helyen is megfordultam az elmúlt években; miután végeztem a Kaposvári Egyetemen a Csiky Gergely Színházhoz szerződtem, előtte, az egyetemi évek alatt játszottam a Nemzeti Színházban, Pintér Béla társulatánál, Vácott, Salgótarjánban és Debrecenben. Szegeden azt érzem, hogy a művészeti élet pezseg, a város állandóan pulzál, tele van élettel, viszont nincs budapesti zsúfoltság.

 

Miért választottad a Szegedi Nemzeti Színházat?

A hírekből értesültem az itt folyó munkáról, a műsorpolitika alapján vált szimpatikussá számomra a színház. A szabadszellemű gondolkodás, a sokszínű műsorkínálat, a címek és a rendezők mind Szegedre vonzottak. A castingról Sziládi Hajnától értesültem, Kaposvárról ismertük egymást, ő ide jött gyakorlatra és csupa jót hallottam tőle a színházról, így el is küldtem a jelentkezésemet.

 

A Szegedi Nemzeti Színházban első alkalommal a Mágnás Miska Pixijeként találkozhat veled a közönség. Mennyire áll közel hozzád ez a karakter?

Pixi és Mixi eléggé simlis karakterek, én nem vagyok ilyen, nyerészkedőnek sem tartom magam. Számomra a figurákban az a legizgalmasabb, hogy hogyan alakíthat az ember egy elnagyolt karaktert úgy, hogy az igazságai és az árnyalatai megszülessenek, ne legyen csak formai, hiszen mindkettőjüknek vannak mélységei. Dzsentriként az egész előadáson keresztül a szegénységüket rejtegetik, csupán néhány alkalommal fedik fel az igazi énjüket, és azok a nagyon izgalmas részek. Az esendőségük és a kitartásuk kettősségének köszönhetően, a sunyiságuk ellenére, kifejezetten szerethető figurák.

 

Azt szokták mondani, hogy beállni egy darabba mindig nehezebb, mint az elejétől együtt próbálni a csapattal. Neked mi okozott nehézséget a próbafolyamat során?

A nehézség elősorban abból adódik, hogy párhuzamosan próbálok két darabot, a Mágnás Miskát és a Johannát, de nem panaszkodom, örülök ezeknek a lehetőségeknek. Általánosítva az a nehéz a beugrásokban, bármilyen szerepátvételben, hogy előtte egy kolléga már vitt egy bepróbált figurát. Nem könnyű megtanulni az adott előadás térképét, zeneiségét, ritmusát, ezeket tökéletesen elsajátítani és mindemellett érvényesíteni önmagad, hiszen nem játszhatsz el egy másik kollégát, önmagadból építkezel.

 

Peller Károly rendezővel most dolgozol először. Milyen a közös munka?

Első alkalommal, mikor beszéltünk, nem mondott semmit a szerepről, kíváncsi volt, hogy én mit gondolok róla, és csak utána mondta el az instrukcióit, a nagy zenekaros összpróba után pedig azzal jött oda hozzám, hogy most már nincs más dolgom, csak élvezni a munkát.

 

A szegedi társulattal milyen együtt dolgozni?

Azt tapasztalom, hogy mindenki nagyon segítőkész az összes produkció kapcsán, amelybe beugrottam. Mindig választ kapok a kérdéseimre, nem hagynak magamra, mindenki azon dolgozott, hogy megkönnyítsék számomra a beugrásokat és a feladatomra tudjak figyelni. Ez biztonságot ad.

 

A jelenleg próbált darabokban meglehetősen eltérő karaktereket alakítasz, de van-e kifejezett szerepálmod?

A legtöbb fiatal férfi színész válasza erre a kérdésre a Hamlet, de az én igazi nagy szerepálmom az Ivanov.

 

Az elmúlt hónapokban nélkülöznünk kellett a színházat. Neked hogy telt ez az időszak, mivel töltötted a napjaidat?

Apukám kőműves, és sajnos volt egy balesete, ezért neki segítettem, így ha nem is színházban, de munkával töltöttem ezt a pár hónapot, fuvaroztam és betonoztam. Emellett sokat olvastam, a karantén alatt újra elővettem Weöres Sándor A teljesség felé című művét, és teljesen mást jelentett, mint a korábbi olvasáskor. Ebben az időszakban eleve sokkal több ideje volt az embernek magára, és az egyes szakaszokat kivetíteni az életem adott pontjaira nagyon érdekes volt. Slavomir Mrozek Levélkék című esszégyűjteményét is jószívvel ajánlom, a mai napig nem tudom letenni, mindig valami újat veszek észre benne.

 

Mit üzensz a szegedieknek?

Bízom benne, hogy mielőbb találkozunk, a vírus nem húzza keresztül a számításainkat, sok szép estét tölthetünk együtt a színházban, továbbá hálásan köszönöm a figyelmet és a szeretetet, amit eddig, akár az évadnyitó gálán vagy a rakparti rendezvényen kaptam, nagyon jó érzés volt ennyi idő után így lépni a közönség elé. Egyébként úgy vettem észre, hogy Szegeden nem pusztán műkedvelő, hanem értő a közönség, ami nagyon ritka és nagyon jó. Remélem, találkozunk.