A Szegedi Nemzeti Színházban már láthatta a nagyközönség a Don Giovanni premierjét, mely Mozart klasszikus operájának egy újabb feldolgozása. A rendezővel, Horváth Csabával beszélgettünk a darabról, milyen kihívásokkal járt a feladat és hogy látja, milyen üzenetekkel bír az alkotás.
Ön rendezőként, valamint tánckoreográfusként is tevékenykedik. Első körben miként tekint saját magára?
Nem teszek különbséget a két titulus között,a koreográfusi munka a rendezői koncepcióból következik.
Ha az ember egy olyan klasszikus, jól ismert opera színpadra állítását kapja feladatául, mint amilyen a Don Giovanni, akkor hogyan lát neki a feladatnak?
Hasonló módon állok neki, mint egy bármilyen drámai alapanyagnak, azzal a különbséggel, hogy itt nem csak a történetre, a dialógusokra, a jelenetekre kell figyelni, hanem magára a zenére is. A Don Giovanni egy olyan precízen szerkesztett zene, ahol a zenei dramaturgia tökéletesen érzékelteti a cselekmény hangsúlyait.
Megannyi feldolgozása született már ennek az operának, akár filmről, akár színpadi iterációról beszélünk. Ilyenkor valami inspirációt merít az előző változatokból, hogy mellőzi őket?
Természetesen van amire kiváncsi vagyok, és ami jó, az hat rám is, de igazából nem befolyásol. Arra törekszem,hogy a magam kreálta megoldásokkal hozzam létre az előadást.
Miként lehet ma definiálni a címszereplőt? Hiszen alapjában véve egy nőcsábászól van szó, viszont ez a kifejezés mostanában erősen negatív színezetet kapott.
Véleményem szerint sokkal nagyobb kaliberű karakter ő annál, mint hogy egy egyszerű nőcsábászként írjuk le. Inkább látom őt egy nagy formátumú játékosnak, aki ügyesen, játékosan, virtuóz szenvedéllyel műveli a csábítás művészetét.
Miben mondhat újat ez az opera annak, aki már sokat látott a műfajban és mit adhat annak, aki esetleg még kevesebbet látott?
Nem az volt célom, hogy egy olyan Don Giovannit rendezzek, amilyen még nem volt, hanem hogy a lehető leghitelesebben, legerőteljesebben színpadra állítsam Mozart remekét. Mindezt olyan ábrázolásmóddal, ahol a szereplők fizikalitása domináns, a mozgással létrehozott kompozíciók jellemzik a formai világot.
Sokan az operák operájának tartják a művet, vagy legalábbis az egyik legnagyobb operának, amely valaha íródott.
Viccelődtünk is ezzel a Dinyés Danival, aki a Szegedi Operatagozat vezetője, hogy milyen nagy fába vágtuk a fejszénket és hogy most nagyon kellene félnünk. Nagyon hálás vagyok neki. Nagy tudású szakember, aki nagyon jól ismeri ezt a darabot és ennélfogva a zenei elemzésben rengeteget tudott nekem segíteni. Nem görcsöltem azon, hogy az operák operáját tartom a kezemben. Arra törekedtem, hogy megvalósuljon amit elképzelek.
Akkor tehát nem volt az a klasszikus értelemben vett nyomás.
Tény, hogy kultikus műről beszélünk, aminek hihetetlen gazdag irodalmi háttere van, nagy kihívás, de nem rettentem meg a feladattól mert nagyon akartam. A próbafolyamat pedig mindvégig rendkívül inspiratív volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a szegedi operatagozat kiváló művészei nyitottak voltak mindenre és hatalmas kedvvel dolgoztak.
A színészeknek milyen koncepció mentén kellett dolgozniuk?
Igyekeztem felkészíteni őket arra, hogy nem csak énekelni fognak, a testükkel is meg kell tanulniuk bánni. Törekedtem rá, hogy az előadás alatt arányosan terheljem őket mind fizikálisan, mind pedig szellemileg és egyik se menjen az éneklés rovására. Hamar megértették, hogy a fizikalitás nem teher, hanem lehetőség a karakterek megformálásában.
Milyen üzenetet kommunikálhat potenciálisan a néző számára a Don Giovanni?
Nincsen üzenet. Illetve: mindent üzenetnek lehet tekinteni, ami művészet, amennyiben érvényesnek tartjuk. Természetesen, a mű csordultig van fontos gondolatokkal, a morális kérdéseken túl előszeretettel taglalja a férfi-női viszonyt, a két nem közötti hierarchiát, a női kiszolgáltatottságot, valamint a férfiú esendőséget, önzést, manipulációt. Széles érzelmi skálán mozognak a szereplők. Az is fontos, hogy működjön a nézői asszociáció, hogy a befogadó agyát megmozgassuk és képes legyen megalkotni a saját maga értelmezését bizonyos dolgokról.
A teljes interjú a deszkavizio.hu oldalon olvasható.
>> Fotó: Dusa Gábor