„Az Illatszertár egy mignon, egy zserbó, ami nem hiányozhat az asztalról”

2019. november 18.

Amikor egy férfi halálosan szerelmes, akkor házasságot is fontolgat. Ám olykor felmerül bökkenőként, hogy még nem látta szerelme tárgyát, mivel csak levelekben értekeztek. Az Illatszertárban kiderül, miként alakul a románc, amikor beteljesül az első találkozás. Sztarenki Pál, a szegedi darab rendezője mesélt nekünk.

László Miklós darabja 1936-ba kalauzol el minket. Milyen közegbe csöppen a néző az Illatszertár alatt?

  • Bár ebből semmit sem látunk, érzékelünk, de zajlik a spanyol polgárháború, a német Luftwaffe porig bombázza Guernicát Hitler hathatós segítségével, a spanyol fallangisták meggyilkolják Federico Garcia Lorca költőt, a Szovjetunióban Sztalin is szépen randalírozik, Mussolini elfoglalja Etiópiát, a szigorító zsidótörvények egymást érik Magyarországon is, nő a munkanélküliség, a bizonytalanság a világban. Nem erről szól a darab, csak ez a pusztító közeg. Az emberekben feléled a természetes védekező reflex, nem akarnak ezekről tudomást venni, így az illúziók világába menekülnek. Tombol a giccs, a ponyva, a romantikus filmek hajszolása. A másik túlélési technika: a saját kis problémáikat felnagyítják, és megpróbálják legalább azt túlélni.Egy családi perpatvar, egy féltékenységi dráma vagy egy butácska kis szerelem mind meghatározóbb számukra, ahogy az elbocsátástól való félelem is. Ebben a masszában játszódik László Miklós klasszikus dramaturgiájú szerelmi komédiája.

Az olvasópróbán azt mondtad, ha ezt a darabot előveszik, garantált a siker. Mit gondolsz, miért?

  • Mert remek karaktereket kapunk, jópofa, fájdalmasan szép, keserédes sztorit, ami pedig a legfontosabb: ismerős élethelyzeteket. Ezeket is meg kell mutatni a nézőknek. Klasszikus értelemben végül is egy szórakoztató előadást fognak látniMásfelől fontos, hogy a nézők olyan előadásokkalis találkozzanak, melyek a kis emberek, ha tetszik, a polgárok történetét mesélik el. Elvégre egyszerű emberek között élünk magunk is, nem királyok és hercegek, pláne nem csak politikusok gyűrűjében.

A Mohácsi testvérek is rendezték már a darabot, átvettél tőlük pár motívumot. Miért érezted ennek szükségét?

  • Ennek elsősorban gesztusértéke volt. Ők egy sajátos változatot készítettek, a darab dramaturgiai struktúráján is változtattak, én viszont csak kisebb szituációkat emeltem át az ő munkájukból. János egy sajátos nyelvezetet használ, amit nagyon kedvelek. Véleményem szerint László Miklós darabja mégis úgy jó, ahogy van, de ezek az apró változtatások még beleférnek. Izgalmasabb, humorosabb és korszerűbb lesz tőlük a történet.

Mikre kell gondolni változtatások alatt?

  • Nézői szemmel és füllel nem annyira tetten érhető apróságokra. Az eredeti mű utal például a harmincas évek filmjeire, az akkori nagy színészekre:Max Linder, Gunnar Tolnes. A mai ember ezeket a neveket már nem annyira tudja felidézni, ezért kicseréltük őket. Így bejött például Charlie Chaplin, aki mindenki számára ismerős. Van egy másik jelenet, amikor Sípos úr és Asztalos úr beszélgetnek a nőről, akit még nem láttak sosem. Sípos úr elkezdi vigasztalni Asztalos urat, hogy: „örülj neki, hátha olyan csúnya, hogy magától is kikerüli a villamos.” Ez formálisan ugyan csak egy vicces mondat, de valahogy ebben az érzékeny jelenetben erőteljesebb, kijózanítóbb, szándékoltabb humorforrásnak gondolom, mint amivel László Miklós dolgozott. Hiszen László Miklós műve önmagában is megálló, szerethető darab. Másként: ha Shakespeare egy gazdagon megterített ebéd lenne, vagy Moliére egy fantasztikus vacsora, az Illatszertár egy mignon, egy zserbó, ami nem hiányozhat a színházi étlapról, szinte tálalástól függetlenül, ha igényesen van elkészítve.

Zalaegerszegen rendezted már a darabot. Milyen most a szegedi társulattal próbálni?

  • Részemről izgalmas élmény, hogy a társulat miképpen éli meg, arról őket kellene megkérdezni. Láttam több előadásukat, így nagy meglepetés nem ért. Igaz, kicsit fáradt most mindenki, több felújító próbán is túl van a csapat, de nagyon inspiratívan dolgoznak. Szeretném arra buzdítani a szegedieket, hogy nézzék meg őket ebben az előadásban is, mivel nagyszerű alakításokkal találkozhatnak majd. A díszleten nem változtattam, a tervező Szlávik István, a jelmezekért pedig Cselényi Nóra felel. Bízom benne, hogy gyönyörűen idevarázsolják a harmincas évek hangulatát.

Aki szemfüles, az már észrevehette, hogy ott a neved a tagok listáján. Mely előadásokban láthatunk az évadban téged színészként?

  • Ha az Illatszertárt befejezzük, akkor januárban már érkeznek is a Mohácsi fivérek. Velük fogok együtt dolgozni a Johanna című előadásban. Mohácsi Jánossal egyébként már több pazar közös színházi kalandon vagyunk túl, amiket még kaposvári korszakunkban rendezhetett, illetve az évad végén Horgas Ádám Orwell átiratában is helyet kaptam, Ádámmal ez lesz az első munkám, izgatottan várom, annál is inkább, mert Alföldi Róberttel dolgozhatok együtt megint. Budapesten ugyanis továbbra is játszom az általam rendezett Diplomácia című darabban Alföldivel, a Rózsavölgyi Szalonban, illetve az Amazonok 2 című produkcióban Györgyi Annával, Auksz Évával, Náray Erikával, amit Szarka János rendezett és várnak még más rendezői és színészi felkérések is. Összegezve: kicsit olyan most, mintha hazajöttem volna, mert több évig éltem Szegeden. Itt kezdtem el a tanárképző főiskolát, ahonnan később átnyargaltam a színészetre. Számomra Szeged mindig kedves és meghatározó város volt, s hiszem, az Illatszertár, a Johanna és az 1984 bemutatói után még inkább az lesz kölcsönösen - a megújuló Szegedi Nemzeti Színházban.