Horgas Ádám élőszereplős diavetítése egy kicsit megváltoztatja azt, amit eddig a színházról gondoltunk: ma mutatják be a 39 lépcsőfok című krimiparódiát

2021. november 13.
Horgas Ádám élőszereplős diavetítése egy kicsit megváltoztatja azt, amit eddig a színházról gondoltunk: ma mutatják be a 39 lépc

Horgas Ádám szokatlan színházi produkciót hozott létre Hitchcock klasszikus filmjének adaptációjából. Egy élőszereplős filmet rakott fel a színpadra, lassított akciójelentekkel és számtalan geggel megspékelve. A 39 lépcsőfok című akcióvígjátékot pénteken este mutatják be a nagyszínházban. A próbán jártunk.

Mától tűzi műsorára Szegedi Nemzeti Színház az Alfred Hitchcock kultikus filmjéből készült előadást, a 39 lépcsőfok című krimi-vígjátékot Horgas Ádám rendezésében.

Az előadás alapja az 1935-ben – a hangosfilm megszületése után alig egy évtizeddel – John Buchan regénye alapján készült Alfred Hitchcock-krimi, a 39 lépcsőfok.

Ám a film és az az alapján született előadás között óriási az eltérés. Míg Hitchcock 39 lépcsőfoka csínján bánik a humorral, addig Horgas Ádám valóságos paródiát rendezett a filmben többé-kevésbé komolyan vett helyzetekből és jellemekből.

A krimi-vígjátékként aposztrofált előadásban sokkal inkább dominál a humor, mint maga a cselekmény, ami legfeljebb csak a keretet adja, az alaphelyzetet vázolja fel.

A kétrészes krimi-vígjátékban Richard Hannay középkorú, jól szituált, jó megjelenésű agglegény meglehetős unalomban éli szürke hétköznapjait Londonban, amíg egy napon véletlenül össze nem találkozik egy feltűnően csinos fiatal nővel, és hirtelen egy irtózatos bűnügy kellős közepén nem találja magát. Kezdődik a menekülés szárazon és vízen, ügynökök és szörnyek között, miközben az is rejtély, hogy a szerelmében bízhat-e az ártatlanul üldözött főhős.

Horgas 39 lépcsőfokának erősségét nem is elsősorban a történet, hanem a rendező sajátos képi látásmódja adja, az, ahogyan a jelzésszerű díszlet hagyományos funkcióját teljesen átértelmezi.

A teljesen egyszerű, naturalista díszletet – valójában egy falat, amin mindössze egy ablak és két ajtó található – a rendező gyakorlatilag vetítővászonnak használja, ahol az élőszereplők háta mögött folyamatosan pereg a film, térben és időben állandóan el- és áthelyezve a történetet és a színészeket. Szinte nincs is olyan szituáció a színpadon, amikor pusztán háttérként működne a Horgas Péter jegyezte díszlet.

A szegedi előadás egy pillanatra sem tagadja el forrását, azt, hogy egy mozi színpadi adatpációja: számos filmes elemmel, vetítéssel és más, sokszor képregényekből és rajzfilmekből kölcsönzött képi és hangeffekttel manipulál. Olykor lassított akciójelentekkel teszi még izgalmasabbá, látványosabbá az előadást.

Kiváló megoldásnak bizonyul Horgas Ádám ötlete, hogy egyszerre egy kicsit filmként és egy kicsit színpadi játékként értelmezi az előadást.

A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.