Szegeden énekli az ötödik előadásban Rodolfót – Pécsett tanult, Szegeden ugrott ki – Horváth István a Szegedi Nemzeti Színházban Rodolfo szerepét énekli a Bohéméletben.
A Baranya megyei Véménden nőtt föl, de iskoláit jórészt Pécsett járta, itt szerzett énekesi diplomát Bukszár Márta osztályában, aki a mai napig a mestere. Felesége Kriszta Kinga szintén operaénekes. A Pécsi Nemzeti Színházban kezdett énekelni és itt köteleződött el az opera műfajával. Pécs mellett Miskolcon és Szegeden kapta első főszerepeit, 2010 óta énekel rendszeresen a Magyar Állami Operaházban. Abban azonban, hogy oda meghívták Horváth István operaénekest, mondhatnánk, főszerepet játszott egy szegedi produkció.
Engem nagyon jó élmények kapcsolnak Szegedhez! Lényegében itt indult be a pályám. 2010-ben itt énekelhettem el az Ory grófja címszerepét. Nagyon jól sikerült az előadás és nekem is sikerem volt ebben a koloratúrás szólamban.
„A címszereplő Horváth István például, ha tán nem is illik rá mindenestől a librettó „angyalarcú démon”-kitétele (a leghíresebb magyar Ory grófja, Réti József sem volt kimondott Adonis), igazi pompás komikus, s tenort próbáló nyitókavatináját nemcsak buffóhumorral, de imponálóan könnyed legfelső regiszterrel is jól bírta. Ilyesformán mindvégig egyenrangú partnere volt a szép grófnét minden szempontból illúziókeltőn megformáló Miklósa Erikának„ – írta akkor a revizoronline-ban László Ferenc.
Ez akkor jelent meg, amikor az előadást fölvittük a Tavaszi Fesztiválra, akkor figyeltek föl rám a fővárosban, a Magyar Állami Operaházban is. Előtte összesen hatszor voltam előénekelni az Operában, de ott akkoriban nagyon sűrűn változott a vezetőség, és nem kaptam szerződést. Szerencsére azóta rendszeresen hívnak. Szóval fontos előadás volt az nekem, és egyszersmind nagyon szép élmény is. Megvallom: néhányszor azóta is végignéztem az előadás felvételét.
.. és hát a világhírű Miklósa Erika volt a partnered, akinek szintén Szegeden indult a pályája.
Igen, nagyszerű partner volt, és egyáltalán nem úgy viszonyult hozzám, mint egy kis kezdőhöz! És azért ő is szólt néhány jó szót az érdekemben Pesten, hogy ezt a fiút hívják meg. Tehát Erika keze is benne volt.
Aztán elkezdtél Pesten is énekelni. De az Ory grófja egy sajátos szerep, ezeket a műveket, amelyekben lírai koloratúr tenor szólam van, ritkán tűzik műsorra nálunk, ezért főként lírai szerepeket énekeltél.
Éppen harminc voltam, amikor Pestre kerültem, már nem olyan nagyon fiatal. Szerencsére addigra vidéken elkezdtem énekelni, több kisebb-nagyobb szerepen túl voltam, lett némi gyakorlatom és egy kis repertoárom is. Ezért is gondolom, hogy nagyon fontos a vidéki operajátszás, mert ott az ember fiatalon kaphat lehetőséget nagy szerepekre és gyakorlatot szerezhet. Volt például egy olyan Don Giovanni Pesten, ahol pár próbával kellett beállnom Don Ottavio szerepébe úgy, hogy azt még soha nem énekeltem. Hát az bizony halálközeli élmény volt, és nem tudtam volna túlélni, ha nincs némi színpadi rutinom. Nagyon fontos lenne a vidéki színházak operajátszásának a támogatása, és itt nem csak állami támogatásra gondolok, hanem cégek támogatására, különben ellehetetlenedik a műfaj. Focizni sem a Grupama Arénában kezd el az ember. Ki kell nevelni a következő generációt, és azt vidéki színházakban lehet, mert ott tudják bontogatni a szárnyaikat a jövő énekesei.
A teljes interjú a librarius.hu oldalán olvasható.