Az odaadás, a lelkesedés, a maximalizmus, de mindenekelőtt a szeretet a zsinórmérték Hevesi Zoltán számára önkéntes munkája során, aki az emberélet egyik legdrágább kincsét, az idejét ajándékozza önzetlenül a szegedi kulturális intézményeknek. A Magyar Kultúra Napján Kölcsey-éremmel tüntette ki a szegedi városvezetés.
Tizenegy évvel ezelőtt egy statisztaválogatáson csöppent bele a Szegedi Nemzeti Színház közösségébe Hevesi Zoltán. Szerelem volt első tapasztalásra. A legtöbb szegedi kultúrabarát találkozhatott már vele. Könnyű felismerni: segítőkészségével és széles mosolyával gyorsan kitűnik bármely tömegből. Fizetésért pékként dolgozik hajnalonként, a nap többi részében pedig önkéntes feladatait végzi.
Kifogás mindig van arra, hogy miért nem megy a kettő együtt. De ha az győz, akkor nem elég erős az elköteleződés. Nekem is sokszor feladta már a leckét a civil foglalkozásom és az önkéntesség összeegyeztetése, de végül mindig sikerül – mondta el lapunknak.
Önkéntes vállalásainak sora a színházzal kezdődött 2013-ban, ám ma már a Belvárosi Moziban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a REÖK-ben, a Pinceszínházban és a Füvészkertben is besegít, ha hívják. Hangsúlyozta azonban, hogy az első számára mindig a Szegedi Nemzeti Színház marad. Ha kell, szórólapozik, máskor a ruhatárban serénykedik, helyükre kíséri és útba igazítja a nézőket, kulisszajárásokat vezet, segíti a teátrum promócióit. Mindemellett ő a színházi önkéntesek koordinátora is, 38 ember szolgálatát szervezi. A paletta nagyon színes, orvostanhallgatótól a pedagóguson és a NAV-ellenőrön át a nyugdíjasokig vannak köztük.
Nagyon élvezem mindenkivel megtalálni a közös hangot, ami soha nem lehet parancsoló, hiszen önkéntesek. Kérek és megköszönök, sosem utasítok. Igyekszem szeretettel vezetni, de nem is lehetne másképp. Az önkéntesség olyan, akár a szerelem. Az ember feltétel nélkül mindent megtesz a szerelméért, de akkor igazán tökéletes a harmónia, ha érzi, hogy viszontszeretik – fejtette ki Hevesi Zoltán.
De hogyan képes viszontszeretni a teátrum?
Az itt dolgozók csodálatosak, mindenkiből sugárzik felénk a kedvesség, az őszinte öröm, a szeretet és a megbecsülés. Bármilyen fáradt is vagyok, ahogy belépek, azonnal mosolygok – adta meg a választ.
Az önkénteseknek plusz programokkal is kedveskedik. Havi rendszerességgel pódium-beszélgetéseket szervez és vezet a teátrum színészeivel és háttérmunkásaival, valamint a Szabadtéri Játékok vendégművészeivel is, mint például Janza Kata vagy Stohl András. Olykor a színpadon is megmutatja magát, például a Kurázsi mama és a Mesél a Bécsi erdő előadásokban, a Szabadtérin a Mamma Mia! musicalben is statisztált. Elmondta azonban, hogy ma már jobban szereti a kulisszák mögött végigkövetni az előadásokat. A kedvenc színházi zuga az ügyelőpult környéke, amely „a színház agya”. De amikor be kellett ugrania kellékesként segédkezni az Időfutár produkcióba, azt is nagyon élvezte.
A teljes interjú a Délmagyar oldalán olvasható.