Test est / The Dark Night Of The Soul

IZP Program
Test est / The Dark Night Of The Soul
táncest
kisszínház
Kategória: 
Vendégelőadás

Test est / Figure act                                            

Előadás időtartama: 35 perc
Korhatár: nincs

Koreográfia: Várnagy Kristóf
Előadók: Kiss Rebeka, Horváth Attila, Keresztes Patrik (Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fülöp Viktor ösztöndíjasa)

Zene: Gryllus Ábris
Fény: Csiszár Mátyás
Jelmez: Csasznyi Blanka Flóra
Szövegkönyv: Kripner Gábor
Produkciós asszisztens: Kiss Rebeka
Fotó: Moving Target Photo

Támogatók: Emberi Erőforrások Minésztériuma, Nemzeti Kultúrális Alap, Új Előadóművészeti Alapítvány, Műhely Alapítvány, SÍN Művészeti Központ. Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával, és a Nemzeti Táncszínház szervezésében valósul meg.

Az előadásról 300 karakterben

“Azt hiszem, hogy manapság semmi sem megrázóbb élmény a jelen pillanat megélésénél. Ezért azt a közeget szeretném megteremteni, ahol mind a közönség, mind az előadóművészek lehetőséget kapnak ennek az állapotnak a megtapasztalására.”

500 karakterben

A Test est négy nagyobb téma köré rendeződik. Ezek, az alázat, emberség, intimitás, és reprezentáció.

Az alázat, és emberség fontos attribútumai a kreációs folyamatnak, ami igyekszik részrehajlás nélkül, elfogulatlanul az önreflexió terében mozogni. Míg az intimitás mezején való létezés gyakorlása azért elengedhetetlen, hogy szabadon, szégyenérzet, félelem, vagy önös szándék nélkül engedhessük magunkat látni. Az előadás pedig a reprezentáció.

1500 karakterben

A Test est négy nagyobb téma köré rendeződik. Ezek, a reprezentáció, intimitás, alázat, és emberség.

Az alázat, és emberség fontos attribútumai a kreációs folyamatnak, ami igyekszik részrehajlás nélkül, elfogulatlanul az önreflexió terében mozogni. Míg az intimitás mezején való létezés gyakorlása azért
elengedhetetlen, hogy szabadon, szégyenérzet, félelem, vagy önös szándék nélkül engedhessük magunkat látni. De fentiek közül mégis a reprezentáció témája élvez kiemelt hangsúlyt, mely egyszerre határozza meg a produkció vizuális világát, és a darab táncnyelvét. Ezen keresztül reflektál és inspirálódik az előadás a party kultúránkból, a szórakoztató iparból, és a táncszakmához kötődő tömegmédia kulturális jelenségeiből, mint a Megatánc, a So You Think You Can Dance, vagy a World of Dance. Ezen a szemüvegen át nézve vizsgálja az előadás a táncot, mint önkifejezési módot, és mint művészeti formát, jelenlegi helyzetét, szerepét, társadalmi megítélését, és a hozzá kötődő sztereotípiákat. Mindezt teszi azért, hogy alaposabb rálátást nyerjünk a közember perspektívájából a táncszakmára, és hogy ezen keresztül egy olyan formanyelvet alakítsunk ki, amely olyan kommunikációs elemekből építkezik, ami szélesebb körben elérhető.

“Azt hiszem, hogy manapság semmi sem megrázóbb élmény a jelen pillanat megélésénél. Ezért azt a közeget szeretném megteremteni, ahol mind a közönség, mind az előadóművészek lehetőséget kapnak ennek az állapotnak a megtapasztalására.”

 

The Dark Night of the Soul

Előadó: Egyed Bea
Látvány/Jelmez: Kis Judit
Zene: Tarr Bernadett
Szöveg: Fekete Ádám
Fény: Payer Ferenc
Fotó: Dömölky Dániel
Szakmai konzultáns: Hegymegi Máté
Támogatók: Nemzeti Kultúrális Alap, Imre Zoltán Program, Duda Éva Társulat Movein Stúdió, Műhely Alapítvány

“De persze e kor számára, amely előnyben részesíti a képet a dologgal, a másolatot az eredetivel, a képzetet a valósággal, a látszatot a lényeggel szemben […] csak az illúzió szent, az igazság pedig profán. Sőt, a szentség abban a mértékben nő a szemükben, amennyire az igazság csökken és az illúzió nő, úgyhogy az illúzió legmagasabb foka számukra egyúttal a szentség legmagasabb foka is.”(Feuerbach, A kereszténység lényege)

Mi a színház, ha nem illúzió?
Keresztes Szent János A lélek sötét éjszakája című műve szolgál az előadás gondolatmagjaként, melyben az Istennel való misztikus egység megélése után hirtelen Isten jelenlétének teljes hiányát tapasztalja meg a lélek.
Sarah Kane: 4.48 Pszichózisától Michel Foucault: A bolondság történetén keresztül Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertjéig, egy átívelő folyamat vezetett engem Keresztes Szent Jánosig, és a lélek sötét éjszakájáig.
Azt kezdtem el kutatni, hogy a szentség, az áhítat, vagy ezek hiányának testi megélése milyen hatással van az emberi pszichére és a szervezetre - milyen torzulásokat, pszichotikus állapotokat képes kiváltani, akár az elmebetegségnek bélyegzett tudatállapotokon keresztül. Mi történik ilyenkor az emberi agyban, és milyen hatással lehet ez a külső szemlélőre, akinek félelme feltámadhat a kívül ragadtság, a tehetetlenség érzésétől, vagy akár a saját testi épsége veszélybe kerülésének lehetőségétől, ami a más tudatállapotban ragadt ember számára, - a köz megóvása érdekében - akár azonnali elzárást is jelenthet.
A káoszban rekedt egyén sorsa foglalkoztat: hol húzódik meg a határ az elmebetegnek és a normálisnak címkézett emberek között?
Ki a normális és ki nem az?
Mi a normális és mi nem az?
És ki az, aki ezt eldönti?