“Változhat-e az ember, vagy örökre rabjai vagyunk saját gyarlóságainknak? Lehet-e harcolni a kiszolgáltatottság ellen, vagy a végzet elkerülhetetlen?” Molnár Ferenc főhőse, Liliom kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük az ő személyén, és történetén keresztül. A válaszokat azóta is keressük.
A mű a 20-30-as évek, a városi kabaré atmoszféráját idézi. Bohócos vásári komédia, ám tragédia is egyben, burleszk is, kiszolgáltatottság, mégis diadal: maga az élet.
“A Liliom már irodalomtörténet. A Liliom jelzőkő a magyar drámaírás útján, még a legszárazabb és a legszigorúbb akadémiai szemüvegen át is, sőt, ami ennél is harapósabb fórum: a legborzasabb ifjú titán irodalmi kávéházi asztal ítélete szerint is.
Ennek a Liliomnak a levegője, ez a szemérmességet röstellő és fojtogató, pökhendien érzelmes és érzékenyszívű levegő, azé a kamasz nagyvárosé, aki már a saját lábán akar járni és a saját hangját hallani, és az ifjúság merszével ítéli meg a dolgokat.” (Tersánszky Józsi Jenő)