MÁTHÉ BEÁTA A BOHÉMÉLET MIMIJE UTÁN DIDO SZEREPÉT ÉNEKLI
A Göttinger Pál rendezte új Bohémélet-produkcióban vasárnap és kedden láthatja a közönség Mimi szerepében Máthé Beátát a Szegedi Nemzeti Színházban. Az SZTE-n diplomázott fiatal énekesnő szerepkört vált ezzel, hiszen néhány éve még mezzoszopránként a Parasztbecsület Santuzzájával debütált.
– A Bohémélet a fiatalok operája, azok a produkciók a leghatásosabbak, amikor valóban ifjú énekesekkel állítják színpadra. Egyenesen vezetett a pályája Mimi szerepéig?
– Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd eléneklem Mimit. Az egyetemen a tanáraimtól nem ilyen típusú szerepeket kaptam, és néhány évvel ezelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban is a Parasztbecsület Santuzzájaként debütáltam. Valószínűleg azért alakulhatott így, mert kicsit nehezen beskatulyázható az énekhangom. A beszédhangom mélyebb, ugyanakkor az éneklésben a magasságok természetesen jönnek, nem okoznak gondot. Hálás vagyok, hogy megkaptam most a Bohémélet Mimijét. Amikor ismerkedni kezdtem a szereppel, először azt gondoltam, hogy semmi közöm ehhez a karakterhez. Aztán hallgattam lemezeket, megnéztem videófelvételeket, mert kíváncsi voltam rá, hogy kik, hogyan adták elő. Anna Netrebko és Rolando Villazón filmváltozata tetszett a legjobban, azt jó támpontnak találtam. Zeneigazgatónkkal, Dinyés Dániel karmesterrel és Göttinger Pál rendezővel sokat beszélgettünk a darabról, így lassan kezdtem megtalálni azokat a pontokat, amik mégiscsak összekapcsolhatnak a figurával. Mimi azért is megy le a padlásszobájából Rodolfóhoz, mert egyedül érzi magát. A „kialudt a gyertyám” és az „elvesztettem a kulcsot” csak ürügy, egyszerűen nem akar egyedül lenni, szeretetre vágyik, mint mindenki. Ahogyan összetereli őket az élet, úgy Mimi betegségével később szét is választja.
– Fontos az élettapasztalat ehhez a szerephez is?
– Aki elmúlt már tinédzser, biztosan átesett élete első szerelmi csalódásán, így tudja, milyen az, amikor a szívünket-lelkünket odaadjuk valakinek, de nem azt kapjuk vissza, amire vágyunk. Amikor két ember végül mégsem találkozik. Mimi a harmadik felvonásban elfogadja, hogy Rodolfo fél attól, hogy ő meg fog halni; elfogadja, hogy nincs készen a fiú arra, hogy felvállalja a ’jóban-rosszban’ kapcsolati helyzetből a ’rosszban’ részt. Viszont érzi, felnőttnek kell lennie, és neki kell kimondania: akkor most legyen vége. Mint ahogyan az operairodalom bármelyik karakteréhez, Mimihez is szükséges az élettapasztalat. A színiiskolában annak idején azt tanították nekünk, minden szerephez lehet találni a saját életünkből egy-egy olyan kapaszkodót, amiből már elkezdhetjük felépíteni a karaktert. A rendezőnk, Göttinger Pál sokat segített ebben.
A teljes cikk a tiszatajonline.hu oldalon olvasható.