Az év utolsó bemutatója volt a Mágnás Miska. Az énekesnek és a színészeknek nincs idejük unatkozni, Horák Renáta például az operett próbák között már a Cosí fan tutte kottáját bújta. Rollából nemsokáraFiordiligi lesz, és a szokásos selyem és szaténruhák helyett farmerba bújik januárban.
A víg özvegyben még szubrett voltál, ezúttal viszont primadonna. Hogyan élted meg, hogy Rolla lehettél az elmúlt hetekben?
- Az operettben általában a szubretteké a komikus vonal, a primadonnák a lírai szálat képviselik, illetve dalaik is inkább énekesi jelenlétet igényelnek. A mai napig járok énektanárhoz, fontosnak tartom, hogy mindig képezzük magunkat. Lehet, ez az oka annak, hogy nem féltem annyira az énekléstől, tudtam lubickolni a szerepben. Akadnak persze stílusbeli különbségek az opera és az operett között, és betartandó szabályok, de hozzám mindkét műfaj közel áll.
Olyan előadást hoztatok létre, amelyben a színház dráma- és operatagozata is képviselte magát. Milyen volt ennyi emberrel együtt lélegezni próbáról próbára?
- Hiába találkozunk minden nap a folyosón, mindenki a saját dolgára siet. Ezért is volt különösen jó élmény a Mágnás Miska. Végre jobban meg tudtam ismerni az új tagjainkat, összehozott minket a darab. Sokat tudtunk tanulni egymástól. A prózai színészek is többször kértek tanácsot tőlünk, de mi is felkerestük őket a kérdéseinkkel. Nekem például Szilágyi Annamária segített sokat, de Rétfalvi Tamás is megtalált az ötleteivel. Peller Károlyt nagyon jó operett színésznek tartom, felnézek rá, ezért nagy öröm volt, hogy együtt dolgozhattunk.
Az idei Dömötör-gálán a felnőtt és a gyerek közönség is megajándékozott egy-egy díjjal. A Cosí fan tuttéban januárban egy eddig számodra ismeretlen korosztályt kell megszólítanod, a kamaszokat.
- Tanítok is a színház mellett, ezért tudom, nehéz ezzel a korosztállyal. Ha laza vagyok, elszabadul a pokol, ha viszont szigorú sárkány, akkor nem érzem jól magam a bőrömben. Meg kell találni a közös hangot velük. Szerintem tartanak az opera világától. Ezt próbáljuk ellensúlyozni azzal, hogy nem egy poros, múzeumi előadást láthatnak, hanem egy mai környezetet teremtünk nekik, hús-vér 21. századi emberekkel. Ez a darab az aktualizálást teljes mértékben megengedi, erőszak nélkül.
Még a Mágnás Miska próbái alatt belekezdtetek a Cosí tanulásába. Mennyire bonyolult operaénekesként két szerepre is koncentrálni?
- Tudok két darabbal párhuzamosan foglalkozni, de teljesen átadni magam mindkettőnek nem. Lelkileg nekem Rollára kellett koncentrálnom decemberben. Fiordiligi és ő két külön személyiség, nagyon más a kettő. Figyeltem a Cosí próbáin, amikor csak bírtam, foglalkoztam azzal a szereppel is. Jegyzeteltem a kottámba, átrágtam magam a karakteremen, de nem tudtam még teljesen odaadni neki a szívem és a lelkem. Az majd januárban következik.
Milyen mélységek kellenek ahhoz, hogy a karakter a tiéd legyen. Mondjuk most Rolla.
- Szeretek teljesen belebújni a karakter bőrébe, tudni akarok róla mindent. Amit a nézők látnak, általában pár nap eseménye, de vajon mi történt előtte, mért lett olyan ez a nő, amilyen lett. Ahhoz hogy várat építsünk, meg kell fejteni annak szerkezetét, és minden építőkockát a helyére kell illeszteni. Sok álmatlan éjszakát is jelenthet egy- egy kis darabka, de megéri. És persze az egymás mellett és egymással szereplők között is ki kell alakulnia az összhangnak és bizalomnak ahhoz, hogy együtt tudjunk működni, és egy- egy jelenet születését közös gyermekként éljük meg.Ez azért is volt nehéz, mert több színésszel is, ahogy említettem még nem volt közös munkánk, most kellett megteremtenünk a bizalmat egymás felé.
Az egyik szereposztásbanSzélpál Szilveszterrel alkotsz egy párt, ahogy a Cosí fan tuttéban is hasonló lesz a helyzet. Vele már régóta dolgozol együtt.
- Szilveszterrel számtalanszor alkottunk már szerelmes párt. Könnyű a helyzetünk, mivel a valóságban isjó barátságban vagyunk, hasonlóan gondolkodunk és dolgozunk, tehát az összhang adott. Az ő esetében nem megteremteni kellett a légkört, hanem újra elővenni úgy, hogy az mégse rutinból történjen.
Mennyire elég ez a felkészülési idő január 20-ig, vagyis az újabb bemutatóig?
- Mozart zenéje dallamos, díszített, könnyed hangvételű, vagy legalábbis annak tűnik, de a felszín alatt sokszor drámai mélységek lapulnak, összetett lelki folyamatok. Nekem az az érzésem hogy Mozartot énekelni a legnagyobb kihívás, ugyanis az emberi hang határait feszegeti: egy díszítés mindig lehet még precízebb, egy futam még virtuózabb, egy kadencia még díszesebb. Rengeteget lehet fejlődni általa, és a fejlődés egy örökfolyamat. Van két és fél oktávom, amiben nagyon jól kell éreznem magam,és amiben pontosan, precízen oda kell tennem az összes hangot úgy, hogy közben fölényesen kezeljem a helyzetet. Erre nem egy hónap alatt készül fel az énekes, én már egy éve tanulom Fiordiligi zenei anyagát. Szerencsére egy olyan tanár készít fel, akinek a kisujjában van a szerep. Bátori Éva számos legendás Fiordiligit alakított már, tanácsai, tapasztalatai életre szóló ajándékok. Még egy éve lehetetlennek tűnt számomra ez a szerep, de Éva már akkor látta bennem Fiordiligi lehetőségét. A kemény munka meghozta eredményét és reményeim szerint januárban egy érett Fiordiligi áll majd a nézők elé.