William Shakespeare egyik legismertebb vígjátékával zárja a 2023/24-es évadot a Szegedi Nemzeti Színház. Koltai M. Gábor állítja színpadra az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakjának 1601-ben született komédiáját. A Vízkereszt, vagy amit akartok a shakespeare-i komédiák sorában az utolsó, amiben az író nem kockáztatott, a darab szintézise mindannak, amit Shakespeare korábbi vígjátékaiban kipróbált és sikerre vitt. A több mint négyszázhúsz éves darab olvasópróbáját kedden délelőtt tartották a nagyszínházban.
A Szerelmes Shakespeare-rel indult október elején a nagyszínházi évad és Shakespeare-rel is zárul. Marc Norman–Tom Stoppard–Lee Hall darabjának a végén, Viola megihleti William Shakespeare-t, aki elkezdi megírni a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabot.
A prózai társulat ezzel a darabbal zárja a nagyszínházi évadot április végén – így Shakespeare foglalja keretbe az évadot. A vígjátékot Koltai M. Gábor rendezésében tekinthetik majd meg nézők.
Shakespeare fergeteges vígjátékát utoljára 2017 júliusában láthatták a szegediek, akkor a Dóm téri óriásszínpadon rendezte meg az előadást Béres Attila olyan neves színészek közreműködésével, mint Bodrogi Gyula, Alföldi Róbert, Hernádi Judit, Szőcs Artúr, Szikszai Rémusz és Tenki Dalma.
Most Koltai M. Gábor vette elő a komédiát, hogy kőszínházi körülmények között mutassák be a prózai társulat tagjainak többségével.
Az olvasópróba előtt Banák László főigazgató elmondta, egy nemzeti színháznak fontos feladata a világirodalom klasszikusainak modern módon való színpadra állítása. Shakespeare vígjátéka az idei évadban már a második ilyen darab, amit a nagyszínházban adnak elő.
– Korábban volt egy időszak, amikor csak zenés darabok kaptak helyet a nagyszínház színpadán, de azóta az idő bebizonyította, a prózai előadásoknak is van itt helye.
Shakespeare fergeteges vígjátékában a bolondozás és a szerelem áll egymással szemben – ez pedig tökéletes recept a sikerhez.
Hajótörés, álruhák, hamis szerelmeslevelek, szövevényes cselekmény, vidám csalafintaságok jellemzik ezt a darabot. A viharfelhők végül elvonulnak, és elérkezik a happy end.
– Ha tehetném egész életemben Shakespeare-rel foglalkoznék, akár még fizetnék is érte. A legmodernebb, legszabadabb és legjátékosabb szerzőnek találom. Persze lehet unalmasan, lehet muzeálisan is csinálni, de az marhaság, mert nagyon gazdagok, nagyon frissek és nagyon maiak a szövegei – mondta a rendező.
Koltai M. Gábor szerint Shakespeare nyelvezete akkor bonyolult, ha rossz a fordítás. Szerinte minden darabnak olyan nyelven kell megszólalni, hogy az összes mondatot azonnal dekódolni lehessen.
– A szegedi előadásnak most Nádasdy Ádám fordítása alapján olyan szöveggel vágunk neki, amihez hozzányúltunk Zsigó Anna dramaturggal. Ezért minden egyes mondatának azonnal érhetőnek kell lenni.
Koltai M. Gábor azt is elárulta, november óta dolgoztak közösen a dramaturggal a szövegen, minden bizonnyal jóval több munkaórát fordítva arra, mint amennyi a próbákra jut majd.
Az előadást a rendező egy elnagyolt huszadik században képzeli el, egy negyvenes–ötvenes–hatvanas évekbeli angol arisztokrata világot álmodott a színpadra, mert szerinte Shakespeare világa sosem holt realizmus, ezért egy képzeletbeli térben, egy megragadható közelmúltbeli világban fognak a szereplők egymásba gabalyodni.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.
Fotók: Zsiros Aliz / Szegedi Nemzeti Színház
