Az is lehet hatalmas csapda, amikor passzol a színészhez a szerep

Film és a színház egyformán fontos jelenleg Káli Gergely életében, igyekszik egyensúlyban tartani őket. Régóta várta, hogy vendégszereplőként vehessen részt egy-egy produkcióban, s mióta szabadúszó, ez a vágya teljesült. Az éneklés is része a mindennapjainak, legközelebb a Parasztoperában bizonyít.

Pár éve szabadúszó vagy, Szegedre az Újvidéki Színház vendégeként érkeztél. Élvezed ezt az életmódot?

• Az egri hét év után nem szeretném lekötni magam. A szabadúszással járó szabadság minden kiszámíthatatlansága ellenére tetszik nekem. Például a Parasztopera kapcsán is külön öröm, hogy sok új impulzus ér, hiszen a csapat tagjaival még nem volt szerencsém együtt dolgozni. Azt hiszem, a vendégművészek jelenléte a társulat számára is egyfajta frissességet hozhat. A Parasztoperában a csapat fele vendég, ami nagyon jó felállás, és a hangulat is pozitív, inspiráló. Az Egerben töltött évek alatt is szerettem volna máshol, új környezetben kipróbálni magam, de sajnos a vezetés nem volt túlságosan nyitott erre. Persze őket más szempontok, érdekek vezérelték. Többek között ezért is távoztam másfél éve a Gárdonyi Géza Színháztól, de Egertől azért nem szakadtam el teljesen. Nyáron az ottani Pinceszínházban kaptam szerepet a Méhes László által rendezett Made in Hungária című produkcióban, amelyben például Ágoston Petivel játszottunk. Őt a szegedi nézők a Mágnás Miskából jól ismerhetik.

Közben diplomát is szereztél a Színház- és Filmművészeti egyetem drámainstruktor szakán. Ha jól tudom, ott is zenés monodrámát állítottál színpadra mint vizsgadarab.

• A főiskola elvégzéséhez fontos motiváció volt a megkövetelt szakirányú diploma megszerzése, de ettől függetlenül színészileg és emberileg is sokat jelentett és nagyon pozitív élmény volt az a három év. Az éneklés régebb óta része az életemnek, mint a színház, ennek ellenére zenés darabokban nem kaptam egyelőre túl sok lehetőséget. Egerben egy zongorista barátommal közösen állítottunk színpadra egy Frank Sinatra estet, ezt többször is volt alkalmunk a környéken előadni. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen a vizsgadarabom a „Mi történt Elvis?” című könyv alapján általam dramatizált zenés monodráma volt, amely tulajdonképpen Elvis emberi tragédiájáról szól, közben kicsit dalokkal megfűszerezve, sokszor inkább disszonáns hangulatot keltve. A Parasztopera dramaturgiája és zenéje egyaránt bravúros. Kóvboj szerepében például amellett, hogy lehet énekelni egy nagyot, érzelmileg és színészileg is összetett feladat. Nem véletlenül lett ennyire sikeres ez a darab.

Mit gondolsz, nagyobb kihívás, ha egy tőled eltérő karaktert kell alakítanod, vagy inkább az azonosság okoz nehézségeket?

• Szeretem a kihívásokat, ha egy figurával sokat kell dolgozni, ez persze nem feltétlenül a szerep nagyságán múlik. Legtöbbször az a nehezebb, ha az embernek teljesen más figurát kell alakítania, mint amilyen a civil életben, viszont az is lehet hatalmas csapda, amikor passzol a színészhez a szerep. Az a lényeg, hogy minden alkalommal megleljük benne az örömöt, és igyekezzünk valamit tanulni belőle. Sokszor jelentéktelenebbnek tűnő feladatok hoztak számomra nagyon fontos tapasztalatokat. A Parasztopera Kóvboja azt hiszem, nagyon is passzol hozzám, a többin pedig még dolgozunk. Nagyon jól érzem magam Szegeden, akadnak ismerősök is a társulatban. Sztarenki Pál tanárom volt, kitűnő szakember. Volt szerencsém látni itt Szegeden a Színházi bestiák utolsó előadását, melyet néhány éve Zalaegerszegen Pali is megrendezett „Színésznők” címmel. Mindkettő nagyszerű előadás volt két teljesen különböző koncepció mentén. Szegezdi Róberttel Egerben játszottunk már együtt. Pálfi Zolival pedig jól ismerjük egymást, hiszen korábban ő is az egri társulat tagja volt.

Láthatunk a televízió képernyőjén is a Mintaapák című új sorozatban. Prioritást élveznek a filmes szerepek, mióta felhagytál a társulati léttel?

• Korábban leszerződtem a Mintaapákhoz, mint a Parasztoperába, így a sorozathoz kell igazítanom a próbákat. Sokat ingázok jelenleg Budapest és Szeged között, de nem bánom. Örülök, hogy sok a dolgom. Minden héten forgatok pár napot, ez még pont belefér. A forgatások és a színház között ezt az egyensúlyt remélem a jövőben is fenn tudom majd tartani, és legalább ennyi feladatom lesz. A Mintaapákban egy vívóedzőt, Zsoltot alakítom. Az egyik főszereplő páros Géza (Fenyő Iván) és Klára (Polyák Lilla), éppen válófélben van. A történet most ott tart, hogy Klárának csapom a szelet. Vívással először színpadi mozgás órán találkoztam, de később a színpadon is volt alkalmam a Rómeó és Júlia rettegett Tybaltjaként párbajtőrt fogni a kezembe. Aztán Hamlettel Laertesként vívhattam meg a végzetes párbajt. Tehát a vívóedző szerepéhez volt honnan merítenem, de mindig rendelkezésre állnak szakemberek a forgatás során.