s aki a Meixler József nevet kapta, 100 esztendővel ezelőtt, 1920. február 23–án született.
Eredetileg jogásznak készült, e tervét a II. Világháború húzta keresztül. Major Tamás bíztatására lett színész; a pesti Színházban, a Vidám Színpadon és a győri Kisfaludy–színházban töltött évtizedek után Lendvay Ferenc, a szegedi színház egykori legendás igazgatója hívta Szegedre 1969–ben, s a mi „kőszívű” városunkban a szó teljes értelmében talált igazi családra és örök otthonra. Itt találta meg az Igazit, Lados Ibolyát, aki tökéletes felesége, élete valódi társa lett 22 éven keresztül. Meixler/Máriássné Ibolya 39 évig dolgozott súgóként a Szegedi Nemzeti Színházban, foglalkozását hivatásként élte meg; e hivatás gyakorlása közben ismerkedett meg Máriáss Józseffel, „Józsóval”, egymásra találásukat nem más segítette, mint maga Lendvay Ferenc. Aki nagyszerű szerepeket adott Máriássnak, például Arthur Miller Alku c. színművében; ám 2 év után távozni kényszerült. Máriáss maradt, pedig a Lendvayt követő Giricz nem nagyon szívelte őt, így aztán évekig operettekben, zenés darabokban játszhatott csak (tegyük hozzá: mindig, mindenben kiváló alakítást nyújtott).
A ’70-es évek végén azonban jött a Ruszt-korszak; a nagy rendező Zalaegerszegre is magával vitte egy–egy szerepre; mindenekfelett Az ember tragédiája csodálatos, emberközeli interpretációjában ő volt az Úr; nem hangként, hanem az Első Emberpár valódi lelkiatyjaként.
S persze jöttek a filmek: 1955–1983 között 28 játékfilmben játszott. Majd következett az a teleregény, mellyel végképp népszerűvé vált: a Szomszédok első százegynéhány epizódja Böhm uraként egy ország közös képviselőjévé vált. Élete utolsó évében már betegen járt a forgatásokra, s betegen vállalt önkormányzati képviselőjelöltséget a szocialista párt színeiben. 1990 őszén azonban lakóterületi körzetben egyetlen mandátumot sem nyert a párt; a vereség bizonyára megviselte. Már csak néhány hónap telt el ezután, s a Szomszédok utolsó olyan részében, melyben még játszhatott, a kórházi ágyról (Horváth Ádám a sorozatot „utána vitte”) mondta mindannyiunknak: Jó éjszakát. Két nap múlva meghalt; temetése a Belvárosi temetőben volt, többezren kísérték utolsó útjára, a színházi világ nevében Sándor János búcsúzott tőle (beszédét közölte Igaz mesék a szegedi színházról c. kötetében, SZEGED–könyvek 3., Somogyi–könyvtár, 1997). Idézzük föl művészetét minél gyakrabban; ne hagyjuk veszni művészetének megmaradt gyémántjait.
Kiss Ernő
ny. népművelő
Máriáss József Jászai–díjas színművész sírjának ünnepélyes megkoszorúzása a művész születésének 100. évfordulója alkalmából 2020. február 21-én, pénteken 14.00 órakor lesz a Belvárosi Temetőben (Fonógyári úti bejárat, 31. parcella II. sor 43. sír; a Fonógyári úti bejáratnál kezdődő temetői főúton haladva mintegy 500 m). A szervezők kegyeletteljes szeretettel várják az emlékezőket.