A Szegedi Nemzeti Színház a 2024/25-ös évad legújabb kisszínházi bemutatójára készül április 4-én. Tamási Áron Énekes madár című színművét mutatják be, a premierhez kapcsolódóan ma délután a Reök-palotában tartottak közönségtalálkozót az alkotók közreműködésével.
A darab története szerint Gondos Eszter és Gondos Regina tíz éve várnak arra, hogy udvarlóik – Bakk Lukács és Préda Máté – végre megkérjék a kezüket. Időközben kishúguk, Magdó is felcseperedett, az ifjú Móka személyében már udvarlója is akadt, a nővérek azonban nem adják őt férjhez mindaddig, amíg az ő esküvőjükre sor nem került. Magdó és Móka szerelmének tisztasága tükröt tart a „vénlegények” s a „vénleányok” elé: tükröt, amelyben vágy, irigység és remény olyan erővel szikrázik fel, hogy a fiatalok szerelme próbatételek elé kerül. Már csak a csodák segíthetnek, de idővel elérkeznek azok is...
Tamási Áron remekműve „székely népi játék”, szerelmi történet és egy erdélyi kisközösség vakító erejű portréja. Komédia és költői látomás nappal és éjszaka, jó és rossz, ég és föld között. Kíméletlen, mint a valóság, mágikus, mint egy tündérmese; egyszerre mulatságos és felkavaró, mint az emberi természet maga.
A premierhez kapcsolódóan közönségtalálkozón Gálhidy Sára rendező, Osgyányi Zsófia látványtervező, valamint a darab szereplői közül Borsos Beáta (Gondos Regina) és Bánvölgyi Tamás (Bakk Lukács) vettek részt a Reök-palotában. A beszélgetést Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója moderálta.
Az Énekes madár című darabot Tamási 1934-ben írta meg Kolozsváron, azonban a darab még mindig aktuális.
– Amikor elolvastam, az első gondolatom nem is a történettel volt kapcsolatos, hanem ezzel a nagyon misztikus székely birodalommal, amihez nekem személyes kötődésem is van. A családom Erdélyből származik. Azonnal elindította a fantáziámat, hogy vajon hány és hány oldalról lehet megragadni ezt a burjánzó, vad világot. Lehet egy racionálisabb, reális irányból vagy elvinni teljesen a mese irányába. Pont azon kezdtem el akkor gondolkozni, hogy én vajon melyik utat választom majd. Azt hiszem, most egy ilyen mixtúra felé tartunk, valahol a misztérium és egy kis reál határán – mondta Gálhidy Sára, a darab rendezője.
Az Énekes madár, ahogy olvashattuk, egyszerre reális mégis elemelkedett, jelen van benne a mese és a csoda is. Egy ilyen komplex keveréknél fontos, hogy alakulnak a díszletek.
– Ahogy elkezdtünk beszélgetni a Sárival, egyből oda lyukadtunk ki, hogy szeretnénk ezt a teret valami olyan módon elemelni, hogy ez ne egy három falból álló szobadíszlet legyen, hanem azon kezdtünk el gondolkodni, hogy ez hogy lehet egyszerre egy pusztaság, egy belső tér vagy egy külső tér. Már az elején kialakult, hogy azt szeretnénk, legyen egy fókuszpontja, legyen az egy kút, a pokol vagy bármilyen pont, amely felé minden tart, vagy amelyből minden jön. Ez adja tulajdonképpen az absztraktságát ennek a térnek. Ez a falak nélküli tér nagyon sokféle arcát tudja mutatni – mesélte Osgyányi Zsófia látványtervező.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.