Edzett nézőt kíván a tér és időugrások miatt az új évad első kisszínházi bemutatója, Bulgakov Iván a rettentő című komédiája – hangzott el a darab közönségtalálkozóján kedden délután a Reök-palotában. Az érdeklődőket a végén megnyugtatták, nem kell fekete öves színházlátogatónak lenni ahhoz, hogy valaki értse és élvezze majd a közel százéves, de ma is rendkívül aktuális darabot.
Új bemutatóra készül a Szegedi Nemzeti Színház. Október 4-én mutatják be Mihail Bulgakov Iván, a rettentő című komédiáját.
Az orosz szerzőnek a hazai színpadokon méltatlanul keveset játszott darabját most Fábián Péter vette elő, hogy színpadra állítsa a Kisszínházban.
A bemutató előtt közönségtalálkozóra várták a nézőket a Reök-palotába, ahol a készülő előadás kulisszatitkairól meséltek az alkotók.
– Azért vettem elő Bulgakovot, mert kamasz korom óta nagy rajongója vagyok a darabjainak. Hogy mért éppen az Iván, a rettentőt? Azért, mert a történelem kereke mostanra megint úgy fordult, hogy nagyon is aktuális a hatalmaskodó kisember és a kicsinyeskedő nagyember abszurd története. Egy újabb köldökzsinór volt a választáshoz, hogy a szomszédban háború dúl, és ha ma valaki kimondja azt a szót, hogy Moszkva, akkor annak sajátos jelentéstartalma van – mondta Fábián Péter rendező a darabválasztásról, majd hozzátette, valójában a szegedi színház színészeire választotta a darabot.
A rendező röviden szólt a darab történetéről is, ami a harmincas évek Moszkvájában játszódik, a legsötétebb sztálini diktatúra idején.
Egy eldugott társbérlet emeleti szobájában Tyimofejev, a bogaras feltaláló egy időgép összeszerelésén dolgozik. A szomszédban bömböl a rádió, és a propaganda monoton szólamait hallgatva hősünk elszundikál.
Valóságosnak tűnő rémálmok sorjáznak elé: lehallgatják, betörnek hozzá, tetejébe a házsártos házmester, Bunsa-Koreckij is betoppan, hogy valami ürüggyel feljelentse, de közben az időgép véletlenül beindul, és Bunsa egycsapásra a XVI. században találja magát, Rettegett Iván korában. Az már kevésbé szerencsés, hogy ezzel egy időben Rettegett Iván orosz cár nemes egyszerűséggel átsétál a XX. századi moszkvai albérletbe.
Az pedig már a sors fintora, hogy minden idők legkegyetlenebb cárja és házmestere a megszólalásig hasonlít egymásra.
Az előadásban kettős főszerepet – Bunsa-Koreckij házfelügyelőt és Rettegett Iván cárt – játszó Gömöri Krisztán arról is mesélt, hogy nagy lehetőség egy színésznek, ha önmaga hasonmását játszhatja el.
– Kívülről úgy nézünk ki, mint két tojás, de a két ember jelleme teljesen más. A házmester, aki retteg a hatalomtól és próbál mindennek és mindenkinek megfelelni, miközben ő maga is visszaél a kevéske hatalmával és a cár, aki mindennek és mindenkinek az ura, de közben tele van kicsinyességgel. A darab során a helyzetkomikumokon keresztül mindkét figura sok változáson megy majd át – mondta Gömöri.
A harmincas évek Moszkvájának kis albérleti szobájában élő feltalálót, Tyimofejevet Rédei Roland alakítja.
– Egy tök hétköznapi ember ez a karakter, aki tudós és egyben idealista. Azért épít időgépet, mert elvágyódik abból a világból, amiben él. Nem érzi jól magát benne, és ennek főleg politikai okai vannak. Önmagát igyekszik megkeresi egy időutazásban.
A felesége, Zinaida Mihaljovna színésznő, akit Menczel Andrea kelt életre az előadás során:
– Egy karrierjét építgető színésznőt alakítok, aki éppen szerelmes a férjébe, de, ha kell gyorsan képes váltani is. Ezen kívül egy kisebb figurát is megszemélyesítek majd, de az legyen meglepetés.
A darab érdekes, különc figurája Zsorzs Miloszlavszkij, a tolvaj, akit Vicei Zsolt játszik.
– Vannak a többiek és vagyok én! – mondta, majd hozzá tette, a figuráját nem érintik meg a körülötte zajló események, ő egy kívül álló, akinek, ha elvennék életét, azért sem nagyon aggódna.
– A félelem megeszi az emberi lelket, aki retteg, nem keres kapcsolatokat, bezárkózik. Ezért is aktuális ma a darab, hiszen a világunk most is tele van rettegéssel, félelmekkel.
Fábián Péter az előadás látványvilágáról elmondta, a két kor – az 1930-as évek szűk moszkvai albérlete és a középkor cári palota pompája – alaposan feladta a leckét.
– Míg az egyik egy szűk, nyomasztó térben játszódik, addig a másik egy fenséges, pompás környezetben. Ezért ketté osztottuk a színpadot, ahol folyamatosan idei és oda, oda é vissza változik a tér, szinte már filmszerűen váltva egymást – árulta el a rendező Szakács Ferenc díszletéről. Fábián Péter hozzá tette, ehhez alkalmazkodnak Jeli Sára Luca jelmezei is: a moszkvai bérház lakóit nyomasztó masszaként szürkébe öltözteti, a cári udvarban pedig kiszínesednek a szereplők.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.
>> Fotók: Tari Róbert / Szegedi Nemzeti Színház
