Az idei év első kisszínházi bemutatójára készül a Szegedi Nemzeti Színház prózai társulata. Február 2-án, pénteken mutatják be a Szabó Magda regényéből készült, Az ajtó című színművet Barnák László rendezésében. Kedden délután a készülő előadás kulisszatitkairól meséltek az alkotók a Reök-palotában.
– Nagy az érdeklődés a készülő előadás iránt, mert már mind a hat februári előadásunkra előre elkeltek a jegyek – mondta a rendező, Barnák László.
Szabó Magda Az ajtó című regényét 1987-ben írta, megjelenése óta közel negyven nyelvre fordították le, Szabó István pedig 2012-ben filmet is forgatott belőle Helen Mirren főszereplésével. A regényből készített adaptációkat az elmúlt években sikerrel játszották több hazai színházban is, így érkezett el hozzánk.
– A korábbi feldolgozásoktól annyiban különbözik a mi előadásunk, hogy Vörös Róbert dramaturg kifejezetten a szegedi színészekre, a két főszereplőre – Fekete Gizire és Szilágyi Annamáriára – szabta a darabot. Kettejük számára igazi jutalomjáték Szabó Maga története.
Barnák László beszélt arról is, hogy az előadás fókusza nagyon hangsúlyosan a színészeken lesz, a darabnak ezért épített díszlete sem lesz, elsősorban fény- és akusztikai hatásokkal igyekeznek majd mozgalmasabbá tenni a produkciót.
A regényből sokak által ismert történet szerint Szeredás Emerenc, a megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőnél, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő az úr a háznál.
A regény története egy egyszerű, méltóságát őrző, élete borzalmait magába záró öregasszony és a sikeres alkotó, Szabados Magda küzdelme a szeretetért.
Az ajtó főhősét, Szeredás Emerencet, Júlia utcai otthona egykori bejárónőjéről, Szőke Juliannáról mintázta az írónő.
– Sok kapcsolat van köztem és a színpadi figura között. Bennem is megvan az debreceniség, ami őbenne, hiszen a hatvanas években én is éltem ott. Amikor a családdal Zalaegerszegre kerültünk, a sok munka miatt mi is kerestünk egy Nénit, aki a másfél éves kislányunkra vigyázott, amíg mi a színházban voltunk. Ő is éppen olyan különleges volt, mint Emerenc. Sokat dolgozott, nagyon tisztességes és bölcs asszony volt, máig sokat gondolok rá – mondta Fekete Gizi.
– Kíméletlen őszinteség jellemezte idősebb korában az írónőt, ezért nem mindig és mindenkinek volt szimpatikus. Most igyekszem még magam összecsiszolni a figurával – mondta a Magdát, az írónőt megszemélyesítő Szilágyi Annamária, aki arról is beszélt, hogy már tizenkilencedik éve játszik Szegeden, és mindig vágyott arra, hogy egyszer Fekete Gizivel „face to face” kerüljenek egy előadásba, ez az álma most beteljesül.
– Két nő logikáját és bonyolult kapcsolatát csak egy harmadik nő értheti meg igazán – mondta Szilágyi Annamária, aki szerint pont az a szép, hogy meg kell szenvedni ezt a kapcsolatot.
Elárulta, a drámai hatás érdekében olykor még a szövegből is húznak és inkább a színészi játékkal helyettesítik a mondatokat, mert az jóval erősebb hatást kelt.
Borovics Tamás szerepe szerint egy sikeres feleség árnyékában él élete végig és ez nagyon is ráfeszül az egész történetre:
– A férj, aki szintén író volt, soha nem is dolgozza ezt fel. Nagyon nehéz egy párkapcsolatban az, ha valamelyik ugyan abban a műfajban jóval sikeresebb a másiknál, hatalmas intelligencia kell ennek a feldolgozásához.
A történet egy másfél-két órás érzelmi libikóka, egy nehéz lelki hátizsák, amit olykor humorral is megpróbálnak majd könnyebbé, emészthetőbbé tenni.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.
>> Fotó: Tari Róbert
