A világ legtöbbet játszott operáját, Giacomo Puccini Pillangókisasszonyát december 6-án mutatják be a nagyszínházban. Az idei évad első operapremierje előtt az alkotók zenés közönségtalálkozót tartottak a Reök-palotában, ahol a készülő előadás kulisszatitkairól is meséltek.
Az opera története szerint Pinkerton, az amerikai haditengerészet hadnagya, Japánban járva könnyed szórakozásként házasságot köt Cso-cso-szánnal.
A fiatal gésa rajongással és teljes odaadással fogadja őt, ám rövid együtt töltött idő után Pinkertont elszólítják a feladatai, ígéretet tesz a visszatérésre, de erre csak három hosszú év után kerül sor, Cso-cso-szán közben megszüli közös gyermeküket.
Amikor Pinkerton visszatér, kiderül, a hadnagy Amerikában is megnősült, Japánból pedig csak a gyermekét szándékozik magával vinni. Cso-cso-szán elbúcsúzik a gyerektől, beköti annak szemét és kezébe egy amerikai zászlót ad. Felveszi apja tőrét és japán módra véget vet életének.
– A Pillangókisasszony a különböző kultúrák összeütközéséről, illetve különböző életfelfogásokról szól és persze arról is, mi a szerelem. Ezekről a kérdésekről különböző elképzeléseik vannak a főszereplőknek, ezek találkozása, ütközése adja azt a drámai keretet, amiben a játék zajlik, mindez Puccini lélekemelő és egyben lélekszorongató muzsikájával. A szereplőkkel együtt minden ehhez tartozó igazságot megpróbáltunk megkeresni és úgy megtölteni ezt a zenét és ezt a drámát tartalommal, hogy a megszólalásaik igazak és érvényesek legyenek – mondta a szegedi előadásról Juronics Tamás rendező, aki szerint nem túl szép képet rajzol fel Puccini százhúsz éve született operája a kultúrák összeütközéséről.
A Pillangókisasszony ugyanis egy kegyetlen történet: egy fiatal lány naivitását, optimizmusát, a szerelembe vetett hitét bűnösen könnyelmű módon a legvégsőkig kihasználják.
Az opera női főszerepét, Cso-cso-szánt kettős szereposztásban Ferenczy Orsolya és Máthé Beáta énekli.
A közönségtalálkozót moderáló Dobszay Péter zeneigazgató elsőként azt kérdezte az énekesnőktől, hogyan képesek megoldani azt a feladatot, hogy a történet elején még csak tizenöt éves, hamvas fiatal gésa hangját ne nyomja el a nagyzenekar.
– Szerencse, hogy nem Wagner-szoprán vagyok, mert akkor sokkal nehezebb dolgom lenne – mondta Ferenczy Orsolya. – Igyekeztem egy tizenöt éves fiatal lány lelkivilágára szabni a hangokat, számomra a legfontosabb, hogy a hangok mindig fénybe maradjanak és ne menjenek át egy matt hangszínbe, mert akkor meghalna az egész előadás, ezért nem szabad erőből énekelni, még a legdrámaibb pillanatokban sem.
Máté Beáta, Ferenczy Orsolya váltótársa a szerepben arról beszélt, hogy az opera története szerint három év telik el, aminek végére a fiatal lányból tizennyolc éves felnőtt nő lesz, ezt kell valahogyan az énekeseknek hangokkal is megoldaniuk.
– Az opera elején Cso-cso-szán egy naiv, tizenöt éves csupaszív teremtés, teli van játékossággal és az a legfurcsább, hogy három évvel később, amikor a tragédia bekövetkezik, ez a puhaság a hangjában nem keményedik meg, még a halála pillanatában sem.
Az amerikai sorhajóhadnagyot, Pinkertont megformáló Tötös Roland szerint nem túl hálás a szerepe.
– Azért nem, mert az én döntéseimmel egy olyan tragédia következik be, ami visszafordíthatatlan, miközben ez a karakter komoly jellemfejlődésen megy keresztül az előadás során, amiben rengeteg játéklehetőség van. Pinkerton valójában nem egy egydimenziós gonosz karakter, sokkal inkább éretlen, ezért hoz rossz döntéseket, ami végül oda vezet, hogy halálba kergeti a szerelmet és házasságot vele szemben komolyan vevő Cso-cso-szánt.
Suzukit, a fiatal gésa gyanakvó és megfontolt szolgálólányát Bita Boglárka formálja meg a szegedi előadásban:
– Ez egy nagyon összetett szerep, ezért nagy kihívás is számomra, hiszen Suzuki is nagy érzelmi viharokon megy keresztül, akár csak Cso-cso-szán. Az opera során mindvégig támogatja és félti a főhősnőt, megpróbálja megvédeni a csalódástól, de ez végül nem sikerül. Közel áll hozzám ez a szerep, mert én is éppen ilyen empatikus személyiség vagyok, most még azon dolgozom, hogy az érzelmeket szinkronba hozzam a hangtechnikával.
Pál Tamás, a magyar karmesterek nyolcvanhét éves doyenje saját bevallása szerint pályája során több mint ötszázszor dirigálta már a Pillangókisasszonyt.
– Tízévesen, Budapesten láttam először Puccini operáját Orosz Júliával a főszerepben, érdekesség, hogy jóval később én magam is vezényeltem még vele előadást. Ennyi év után is mindig megrendít ez az opera, Puccini zsenialitása, hogy máig úgy tekintek erre a darabra, mintha valóság lenne, pedig ez egy kreált Japán. Puccinit leginkább az izgatta, hogy mi nyugatiak, akik büszkék vagyunk a kultúránkra és a demokráciánkra, amikor be is kellene tartani az elveket, nem tesszük meg, azokat csak a japánok veszik komolyan.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.
>> Fotók: Tari Róbert / Szegedi Nemzeti Színház
