Jakab Tamás: Önkontroll kell a színpadon
Minden évben hárman vehetik át a magyar kultúra napján a Szeged Kultúrájáért díjat. Idén az egyik Jakab Tamás színművész. A Szegedi Tükör miniportréja.
– Meglepődtem, hogy én is a díjazottak között vagyok, és persze nagyon örültem is, hogy gondoltak rám. Minden elismerésnek megvan a maga értéke, a Jászai Mari- és a Latinovits Zoltán-díjat a szakmától kaptam, négy Dömötör-díjat a közönségtől, de nagyon fontos annak a városnak az elismerése is, ahol él és dolgozik az ember – mondta Jakab Tamás színművész.
– Igazából debreceni születésű vagyok, a főiskola elvégzéséig soha nem is jártam Szegeden – mondta Jakab Tamás. – 1985-ben Görgey Gábor szerződtetett ide, akkor ismertem meg a várost. Korábban csak hallottam róla az édesapámtól, aki itt végezte levelezőn a jogi egyetemet. Amikor idekerültem, nagyon gyorsan megszerettem a várost. Harmincöt éve élek itt, ez az életem nagyobbik része, így ma már én is szegedinek tekinthetem magam.
– Utánozhatatlan a város fekvése. Európában sem nagyon ismerek olyan várost, mint Szeged, amely ennyire élettel teli. Az egész miliője, szabad szellemisége, ami mindig is jellemző volt rá, nagyon meg tudja érinteni az embert.
– A szegedi kulturális élettel az égvilágon semmi baj nincs, de örökös feladatunk, hogy az egyetemet még jobban bevonjuk a közös munkába. Úgy látom, most nagyon jó a színház és az egyetem vezetői között a kapcsolat, de a mainál nagyobb szükségünk lenne az egyetemisták visszajelzéseire, amin folyamatosan dolgozik a színház vezetősége. Az lenne jó, ha a hallgatók nemcsak megnéznének egy előadást, hanem utána itt is maradnának beszélgetni a darabról.
– A díj odaítélésénél biztos figyelemmel voltak arra a több mint 130 szerepre, amelyet az elmúlt harmincöt évadban a szegedi deszkákon eljátszottam. Nehéz lenne most néhányat kiemelni ezek közül. Számomra mind kedves, mert minden szerepet igyekeztem magamra formálni. Ebben a mesterségben nagyon fontosnak tartom az erős önkontrollt.
– Az elmúlt évekből egy Dürrenmatt-darab, az Öreg hölgy látogatása jut eszembe, az elég jó előadás volt Fekete Gizivel, de több ilyet is tudnék sorolni. Most például három darabban is láthat a közönség: az Illatszertárban, a Molière, avagy az álszentek összeesküvésében és egy vígjátékban, a Függöny fel! címűben. A napokban egy nagyon érdekes előadásra készülünk a Mohácsi testvérekkel, Istvánnal és Jánossal. A Johannának február 21-én lesz az ősbemutatója a Kisszínházban. Nyáron pedig a szabadtéri játékokon két produkcióban is láthat majd a közönség.
Jakab Tamás mellett Klebniczki György zongoraművész, zeneszerző és Patyi Zoltán néptáncos, népzenész veheti át idén a Szeged Kultúrájáért díjat szerdán koradélután az Agórában. Átadják a Kölcsey-érmeket is, azokat ők kapják:
Katona Judit énekművész,
Tóth Ákos irodalomtörténész,
Varsányi Anna író, műfordító
Dömötör Mihály fotóművész,
Farkas Endréné Frecot Tünde közművelődési szakember,
Kulcsár Marianna könyvtáros,
Goda Katalin néptáncos, néptáncpedagógus
és Martinkovics Katalin színházmenedzser.
Rafai Gábor
www.szeged.hu