A zene világnapja alkalmából az idén 138 éves Szegedi Nemzeti nagyjairól nevezett el próbatermeket. Az egy órás esemény alatt a meghívottak egy múltidéző és a színház egykori művészei előtt tisztelgő utazáson vehettek részt. A séta állomásai azok a próbatermek voltak, amelyek falai között megannyi generáció meghatározó alakjai készültek egy-egy előadásra.
A névadó sétát Barnák László, a teátrum főigazgatója, az esemény ötletgazdája vezette, aki fontosnak tartotta, hogy a korábbi számozás helyett a próbatermek olyan kiemelkedő művészek neveit kapják, akik örök példaképként írták be magukat a színház nagykönyvébe.
Rögtön az első, egykori 801-es próbaterem városunk legnépszerűbb színészének nevét viselheti a mai naptól. Király Levente 1959-ben kezdte pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban a Színművészeti Főiskola elvégzése után. A Nemzet Színésze immár 62 éve hű a városhoz, és ahogyan ő fogalmazott, “anyaszínházához”. A névadó ünnepség színvonalát személyes jelenlétével is emelte felesége kíséretében. Meglepetésként Weöres Sándor Öröklét című versét Menczel Andrea szavalta el.
A második állomás az egykori 516-os szoba volt, amely Gregor József operaénekes nevét kapta, aki 1989-ben lett a Szegedi Nemzeti Színház Operatársulatának igazgatója. Az ünnepélyes névadón az egykori Liszt-díjas énekes özvegye, Gregorné Mária is részt vett. A művész tiszteletére hangzott el Kodály Zoltán Ó, mely sok hal… című műve Cseh Antal előadásában.
A volt 817-es énekkari próbateremben folytatódott az esemény, amely új nevét a színház méltán híres karmesteréről kapta. Oberfrank Géza megannyi énekes pályáját egyengette, Vaszy Viktort követően az intézmény zenei főigazgatójaként. Egykori tanítványa, Dinyés Dániel is méltatta Oberfrank életművét, mesterét igazi példaképnek nevezte.
Negyedikként a Szegedi Kortárs Balett egykori otthona, az alagsori balett-terem kapott nevet Imre Zoltán, a világszerte ismert táncos, koreográfus előtt tisztelegve. 1964-68-ig terjedő munkájának köszönhetően a balett új utakat tört magának a szegedi színház világában. 1987-ben ismét szegedre szerződve immáron balettigazgatóként folytatta a korábban elkezdett munkát. Az avatást követően Hajdu Anita koreográfiájával a Szegedi Nemzeti Színház tánckara lépett fel.
Utolsó állomásként a Vaszy Viktor szobába érkeztek a meghívottak, ahol Vajda Júlia köszöntötte a résztvevőket. A névadó jelentős színház- és zeneigazgatói intenzív operaéletet teremtett a Szegedi Nemzeti Színházban. Nevéhez fűződik az 1959-ben újraindult Szabadtéri Játékokon felcsendült fanfár is, melynek dallamát a “Szeged híres város” című dal motívumára írta.
Barnák László kiemelte, „fontos, hogy ezentúl másképp gondoljunk ezekre a termekre, és a névadó példaképek szellemiségében folyhasson tovább a színvonalas előadásokra való felkészülés”.
