Nyolc hónap kihagyás után nehezen, de annál nagyobb lelkesedéssel indult szeptemberben a kőszínházi évad a Szegedi Nemzeti Színházban. Rekordot döntöttek a premierek, akad olyan hónap, amikor minden hétvégén új darabot mutattak be. A társulat rohamtempóban igyekezett pótolni a járvány miatt korábban elmaradt premiereket, amiből soha ennyi nem volt az évadtervben: május végéig összesen tizennyolc új darabot mutatnak be a két játszóhelyen.
Tavaly májusban, miután feloldották a zárlatot és több mint fél évi kényszerszünet után kinyithatott a színház, egy Szeged napi gálával köszöntötték a nézőiket, majd a szimfonikusok is több estén adtak koncertet, miközben a színház vezetése már a hamarosan induló szabadtéri játékok szervezésére összpontosított.
– Öt nagy- és öt kisszínházi bemutatón már túl vagyunk eddig, van közöttük prózai előadás, zenés darab, musical, balett és monodráma is. Kettő pedig magyarországi bemutató: a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog és az Élet-ritmusra című előadásainkat csak nálunk láthatják a nézők.
Tavaly szeptember és december között 36 ezer néző látta az előadásokat, ez a nagyszínházban hetvenöt, a kicsiben nyolcvankét százalékos átlagos nézettséget hozott.
– Négy hónap alatt több mint száz előadást tartottunk. Ez azt jelenti, szinte nem is akadt olyan este, hogy a szegediek ne tudtak volna színházba menni. Volt mit pótolnunk, a fenntartóval, a szegedi önkormányzattal való együttműködési szerződés tíz bemutatót ír elő egy évadban. Mivel már 2020-ban sem tudtunk a járvány miatt ennek maradéktalanul megfelelni, igencsak sűrű lett a tavalyi év második fele.
Az évad slágerdarabjai Orwell 1984-e és a legnépszerűbb magyar musical, A padlás voltak, a Kisszínházban pedig nagy siker volt Martin McDonagh fekete komédiája, a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog magyarországi bemutatója Alföldi Róbert főszereplésével és az Élet-ritmusra, Medveczky Balázs monodrámája. A Szegedi Kortárs Balett novemberi premierje és az operatársulat bemutatói is sokakat vonzottak a színházban.
– Lassan térnek csak vissza járvány után a nézők a színházba. 2018-ben, amikor átvettem a színház irányítását, rövid idő alatt jelentősen megugrott a nézőszám. Egyetlen év alatt 23 ezerrel többen jöttek be a két játszóhelyünkre, összesen több mint 124 ezren látták az előadásainkat. Ezt a felfelé ívelő folyamatot akasztotta meg a járvány. Annak, hogy most kicsit lassúnak tűnik a javulás, több oka is van. Egyrészt teljesen meg kellett változtatnunk a bérleteinket. Míg korábban tízezer gyermekbérletet adtunk el, ebben az évadban ennek a korosztálynak a járvány miatt ezt nem tudtuk megtenni. Megváltoztak a közösségbe járási szokások és ez a színházra is rányomja a bélyegét, ha úgy tetszik, még ma is sokan félnek tömegbe menni, hiszen továbbra is itt a járvány a nyakunkon. De az is sokat számít, hogy bár színesebb a kínálatunk, de ezekből csak kevesebb előadást tudunk tartani, mert a megszaporodott próbák és főpróbaidőszakok lefoglalnak bennünket. De azt érzékeljük, hogy a Szegedi Nemzeti Színház presztízse nem gyengült meg, ma is az ország szinte minden részéből érkeznek hozzánk nézők – mondta a főigazgató.
A vidéki színházak közül a szegedinek van a legnagyobb és legerősebb operatársulata. Nyolc énekessel, saját tánckarral, kórussal csaknem hetven tagot számlál a tagozat.
– Ráadásul folyamatosan erősödik a tagozat, új, fiatal operaénekeseket szerződtettünk, így a vidéki társulatok közül a legnagyobb operarepertoárt mi tudhatjuk magunkénak. Tavaly már három operabemutatót tartottunk, idén februárban pedig jön Donizetti Maria Stuarda operájának koncertszerű feldolgozása, amely Magyarországon először nálunk lesz hallható, és tavasszal lesz egy Don Giovanni bemutatónk is.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalán érhető el.