A Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog főszereplője Hans Christian Andersen, aki helyett egy fogva tartott nő írja a meséit. Szikszai Rémusz rendezőt az előadás brutális humoráról és mindennapi kegyetlenségünkről kérdezte a Szegedi Tükör.
– Hogy találták meg éppen ezt a darabot?
– Mivel már rendeztem McDonaghot, és azt látta a szegedi színházvezetés, megkérdezték, nem akarok-e tőle valamit. Mondtam, dehogynem, nézzük meg, mi jöhet szóba. Ez a szerző legfrissebb munkája: a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolgot 2018-ban mutatták be először Londonban, a szegedi a kontinentális ősbemutatója.
– Ismeri esetleg személyesen is a szerzőt?
– Nem, ő egy ír–angol Oscar-díjas író, filmrendező. Régóta figyelem már, a Radnóti Színházban rendeztem tőle a Párnaembert, ami mind a mai napig megy, nagyon szeretik az emberek. Szeretem a humorát, kedvelem a kegyetlenségét, olyan szerző, aki metsző és ettől brutális humorral ír. Akármelyik darabját vagy filmjét megnézzük, a mondatai attól viccesek, hogy kegyetlenek, mert egyik szereplő kegyetlenül nyomja a másik agyába az igazságot, ami nem szokás. A párnaember is tele van ezzel.
– Ilyen a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog is.
– Ez általában minden McDonagh-darabra igaz, ez az egyik stílusjegye. Természetesen ehhez társul az iszonyatos brit humora, ami hideg, kekec. Nagyon brit, miközben az egyik vesszőparipája éppen a britség. Bár ennek a darabjának a cselekményét messzire viszi Angliától, nagyon elvont párhuzammal, de mégiscsak a brit gyarmatosításról beszél önironikusan. Arról, hogy a britek elfoglalták a fél világot, kizsigerelték, kihasználták, és ezen gazdagodtak meg. És nemcsak ők, hanem minden gyarmatosító nép. Aztán elmúlt a gyarmatosító világ, a világ átalakult; bár a hatvanas években lehetett még niggerezni, aztán egyszer csak már nem lehetett, megtanuljuk, mit szabad és mit nem, sőt átesünk a ló másik oldalára, hiszen ilyen a lendület természete. Annyi haszna mégiscsak lesz, hogy megtudjuk, hol a középút, ami szerint tudunk majd egymás mellett békében élni.
A teljes interjú a szeged.hu oldalán olvasható.