„Vágyom újra nézővé válni”

A Szegedi Nemzeti Színház egyik új tagja a frissen diplomázott Krupp Bence. Sportol, szenvedélyes a munkában, folyamatosan fejlődik és halad előre a kijelölt ösvényen. Idén már kétszer is láthattuk. Most mesélt az elmúlt évéről, de a jövőről is. Izgalmas darabokban láthatjuk még az évad folyamán.

Mi történ nyár óta, mióta elkezdődött az évad?

• Sok szempontból megváltozott az életem. Ismét játsszuk a Bulgakov-darabot, így szeptemberben is volt lehetőségem együtt dolgozni Alföldi Róberttel, az Időfutár próbáin pedig Barnák Lászlótól kaptam nagyon sok tudást. Valójában mindig meg akartam felelni mindenhol, mára ez megváltozott. Bizonyos helyzetekben már el tudom engedni a dolgokat és jobban élvezni azt, amit csinálok. Nem mondanám, hogy maximalista vagyok, inkább a két véglet jelenik meg nálam: ha fellángol a szenvedély, akkor teljes erőbedobással végzem a munkám, viszont gyorsan rá is tudok unni a dolgokra. Lehet, épp ezért kihívás velem dolgozni, bár ha érzem a rendező lángolását, akkor „bele tudok szeretni”, onnan pedig nincs gond. Ez egy társas játék. A színpadon mellesleg sokkal felszabadultabban létezem, mint a civil életben. Gátlásos vagyok, de a deszkákon ezt ki tudom élni, a szó pozitív értelmében.

Kicsit lépjünk vissza a történetben. Milyen elvárásokkal érkeztél tavaly Szegedre, s megvalósultak-e?

• Minőségi színházat vártam, megkaptam. Az első pillanatban beigazolódott, hogy itt komolyan veszik a munkát. Nem tudom, régen milyen lehetett itt színésznek lenni, de a főigazgató és Horgas Ádám hatalmas energiákkal kezdték a 2018-1019-es évadot, és ez kitart a mai napig. Épp ezért örülök, hogy ennek a kezdetektől fogva részese lehetek. Folyamatosan haladtam előre szerepről szerepre. Először pont Ádámmal dolgozhattam a Szentivánéji álomban. Nagyon motiváló a tűz, amivel nekivág minden feladatnak. Az összes próbára úgy érkeztem miatta: valami szépet kreálunk a közönségnek, amiben mindenki örömét leli. A Závada-darabbal már küzdöttem kicsit, ahol egy úri fiút alakítottam. A darab szövegkönyve nehéz volt számomra, jól át kellett rágnom magam rajta, hogy végül megszülethessen a figura. Tanulságos próbafolyamat volt. Lukáts Andor, és igazából az összes rendező, akikkel itt lehetőségem volt dolgozni, mind teljesen különböző tudást adtak nekem. Másként álltak a munkához, mégis tudtam építkezni a tanácsaikból. Alföldivel is eszméletlen volt együtt alkotni. Már kora reggel, az első kávé utáni percekben olyan teljesítményt és jelenlétet várt el, mintha előadáson lennénk. A próba fogalma miatta kicserélődött a szótáramban. Már ez áll mellette: mindig teljesen jelen lenni, beleadni mindent.

A nagyszínházban idén már jóga órákat is tartasz. Mi a helyzet ezzel a mozgásformával és az oktatási szándékkal?

• Két éve jógázom, tavaly szereztem oktatói képesítést. Érdekes, hogy ez – és a színház is – akkor jött az életembe, mikor valami gonddal küszködtem. Emlékszem az első órámra. Végre el tudtam engedni mindent, még ha csak egy fél órára is. Pedig az én fejemben folyamatosan zakatolnak a fogaskerekek. Az oktatói munkát úgy fogom fel, mintha egy szerep lenne, ahol nincs előre szövegkönyv, hanem én alakítom folyamatosan. Felelősség, de én is fejlődöm általa. Izgultam, mikor először tartottam órát, mégis másképp kell itt jelen lenni, mint a nézők előtt. Jelenleg 13-14-en járnak az óráimra, de gyűlnek a jelentkezők folyamatosan.

Más sport is közel áll hozzád? Esetleg a zene?

• Táncolni nagyon szeretek. Középiskolában kosaraztam, úsztam, atletizáltam és tájfutottam. Az egyetemen pedig beleszerettem a színpadi táncba, mozgáskultúrába. Erős testtudatot adott. Igyekszem zenei téren is fejlődni. Autodidakta módon képzem magam, magamtól tanultok gitározni három éve, de mondjuk a szaltózást is így sajátítottam el.

Szegeden mi a sport, a jóga mellett?

• A biciklizés az új kedvencem, csak úgy száguldozom a városban. Szegedről egyébként első körben már észrevettem, hogy közvetlenek az emberek, mosolygósak. A város szerkezete, a hatalmas terek és persze a kerékpárutak lenyűgözőek. Minden szempontból tetszik nekem a város, szerencsére akad elég kulturális lehetőség.

Mit vársz el színészként, ha egy másik előadást nézel? Mondjuk akár itt a csapatot a Szegedi Nemzetiben?

• Figyelem milyen a színész, mennyire tud magával rántani, bevonzani. Csak utána jön a többi „apróság”, mint a díszlet vagy a jelmez. Vágyom újra nézővé válni. Keresem az olyan előadásokat, ahol a színészi játék annyira magával ragad, hogy megszűnik tér és idő. Legutóbb ilyenben a Szentivánéji álom próbáján volt részem. Épp kívülről néztem a többiek munkáját. Kárász Zénó haldoklása olyan teljesítmény volt, amit még tíz óráig el tudtam volna nézni.

Mi vár rád a továbbiakban, ahol esetleg te is ilyen élményt adhatsz a nézőknek?

• Sztarenki Pállal fogok együtt dolgozni az Illatszertárban, majd jönnek a k2 Színház vezetői, velük alkotjuk meg a Lúdas Matyit. Nagyon várom a gyerekdarabot, mindig kell egy jó mese. Az a legjobb, mikor él a kis közönség. A gyerekdaraboknál természetes, hogy megmondják a véleményüket. Érezni lehet a gyerekek energiáját. Még ha korán reggel játszunk is nekik, éberen figyelnek. Az évad végén engem is látni lehet az 1984-ben. Kíváncsi vagyok Horgas Ádám változatára, mivel olvastam a kötetet, és egy erős világkép rajzolódott ki utána a képzeletemben.