László Miklós két háború között játszódó művét vették elő a Kisszínházban. Boldog békeidők, átlagos emberek, szövevényes szerelem. Hétköznapi fájdalmak, mégis élvezetes előadás. Balázs kisasszony, vagyis Menczel Andrea mesél.
Nem hatalmas tragédiákkal van tele az Illatszertár, de az emberek fájdalma jelen van, felkavarjátok az érzelmeket. Hogyan éltétek ezt meg ti?
- A darabban szereplő emberek története közel tud kerülni a nézőkhöz, mindegyik szituáció megeshet velük is a hétköznapokban. Ezekkel a problémákkal könnyen tudnak azonosulni, átérezhetik a szereplők sorsát és izgulhatnak értük. A történet több szálon fut, így több ember életébe is bepillantást nyerhetünk. A próbafolyamatnak köszönhetően idén hamarabb karácsonyi hangulatba kerültünk, hiszen maga a történet is ebben az időszakban játszódik.
Egy nézői kommentár kiemelte, hogy jó látni rajtatok: szeretitek a jelmezeket, nagyon a tiétek a díszlet is. Közel áll hozzád az 1930-as évek világa?
- Nagyon szeretem a régi dolgokat, és szerintem a többiek is élvezik, hogy belebújhatunk ezekbe a jelmezekbe. A díszlet tényleg gyönyörű, ötletes megoldás, hogy mikor felröppen a függöny, a nézők kapnak egy illatfelhőt is. Jó érzés visszamenni 1937-be, a magázódás elragadó. Akkoriban mindenki illedelmesen fogalmazott, nagyon elegáns az egész légkör.
Mennyire volt nehéz megszokni a darab nyelvezetét?
- Nem volt annyira könnyű megtanulni a szöveget, a kor sajátos beszédstílusa miatt kicsit nehezebb volt megjegyezni minden finomságot. Ennek ellenére nagyon élveztem tanulni, és törekedtem a pontosságra, mert ez is sokat hozzáad a darab hangulatához. Nem volt teher a szövegtanulás, inkább egy plusz élmény.
Balázs kisasszonyként együtt dolgozol Asztalos úrral, akit Poroszlay Kristóf alakít. Nem sűrűn láthattak eddig titeket együtt a nézők.
- Csak a Szentivánéji álomban játszottunk együtt a tavalyi évadban. Titániát alakítottam, ő pedig Puckot, aki varázsport csepegtetett a szemembe. Viszont olyan jelenetünk nem volt, ahol párbeszédünk is lett volna. Örültem a találkozásnak, szeretek vele egy színpadon állni.
Furcsa kapcsolat a tiétek. Folyamatosan fúrjátok a másikat, közben mégis közös a történetetek. Hogyan alakul a ti viszonyotok?
- Először gyűlölettel fordulunk a másik felé, idegesítjük egymást. Mint két kisgyerek az óvodában. A történetünk egy szép ívet ír le a darabban, érdekes kontrasztot láthatnak a nézők. Asztalos úr és Balázs kisasszony élete eléggé megváltozik, mire beköszönt a karácsony.
Milyenek a visszajelzések?
- Nagyon szeretik a nézők. Sokszor várnunk kell a megszólalásaink között, annyira nevetnek. Már diákoknak is előadtuk, akik nagyon élvezték, érződött, hogy a mi párosunknak nagyon szurkolnak. Három felvonásos a darab, az emberek sietnek vissza a szünetről, kíváncsiak a folytatásra. Az előadások végén óriási tapsot szoktunk kapni, ami nagyon jól esik és feltölt minket.
Milyen próbafolyamat áll mögöttetek?
- Rendezőnk, Sztarenki Pál remekül vezetett minket. Határozott elképzelései mellett kellő szabadságot adott nekünk a szerepformálásban, amit kimondottan élveztem. Sokat nevettünk a próbákon, nagyon jó volt a hangulat, jól összecsiszolódott a csapat. Jókat szórakoztam a kollégákon és voltak jelenetek, amelyek könnyekig meghatottak. Jakab Tamással több közös jelenetünk van, imádok vele dolgozni, mindig megnevettet. Egyébként amikor csak tudom, nézem a többiek jeleneteit, hiszen mindig szeretem látni, ahogy próbáról próbára alakul az előadás. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus kollégákkal dolgozhatok együtt.