Fekete hattyú

Szegedi Kortárs Balett
Fekete hattyú
balett-thriller
kisszínház
Kategória: 
Bemutató
Bemutató: 
2024. április 12. 19:00

A hattyúk tava alapeszméje a „jó győzelme a rossz, a fényé a sötétség fölött”. Csajkovszkij zenéjében Odette témája állandóan jelen van, újra és újra fölcsendül az egész előadás során. A sírás és könnyezés finom zenei árnyalatai végül reménysugárrá változnak, s a mű zárójelenetében, legyőzvén a rosszat, ujjongó és ünnepélyes hangvételre vált, hiszen azt éppen ő zúzta pozdorjává a maga életigenlésével. Ily módon ez a téma e problémának filozófiai általánosításává emelkedik.

Előadásunkban a végkifejlet korántsem ilyen egyértelmű.

Már maga a helyszín sem mindennapos: Odette egy XIX. századi orosz pszichiátria betege. Különös összecsengés ez, hiszen Csajkovszkij életére is rányomta bélyegét a félelemmel teli titkolózás, számtalanszor küzdött depresszióval, még a halált is megkísértve. Öngyógyításul, terápiás céllal írta ki magából az éteri Fehér és a szenvedélyes Fekete Hattyút, érzékeny, neurotikus lelke kivetüléseit.

A díszlet ennek a kettős nézőpontnak megfelelően, hol lelakott kórházi tér,  börtönlabirintus, majd pillanatok alatt a mese szárnyalásának ijesztő, varázslatos terepe. Mindezt a különleges vetítési technika teszi lehetővé, mely a díszlet több síkjában is határolja, megrajzolja a teret.

Az általunk megidézni vágyott kor épp egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). A XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által “megszállt” betegek, a mentális betegségek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének őrült időszaka.

Az előadás nézőpontja folyton változó: hol objektíven, kívülről tekintünk a történetre, hol hirtelen Odette egy látomásában vagyunk. Ezek a látomások vagy a sötét múltban őt ért sérülések, abúzusok, veszteségek – hol számára is öngyógyítóan, mint Csajkovszkijnál, az orosz mesevilág. A képzelet szárnyalásának nem szabhat gátat a kórterem magánya. Odette képzelgéseiben hattyúkirálynő, bálban, palotában jár, ki-be sétál múltja, jelene, és sosemlesz jövője között. Míg a klasszikus balettműben a hattyúlét a rabság metaforája – készülő előadásunkban a szabadságé, megváltódásé.

A tánc-thrillerben felbukkanó alakok kettős kötődésűek: egyrészt leképezik az alapmű karaktereit (Odette, Odile, Siegfried, a Herceg anyja, Rothbart, Von Rasposen, hattyúlányok), másrészt lakói vagy gyógyítói a műintézménynek. A Herceg anyja – rigorózus főnővér. Von Rasposen – a Herceg barátja, aki bár óvná védencét, fellépése hatástalan. Siegfried – a láncok és erőszak, a fizikai bántalmazás helyett a kedvességre és türelemre hangsúlyt fektető, betegeivel sétálás közben elbeszélgető fiatal orvos. Rothbart – az intézet vezetője, aki az évszázad népbetegségét, a skizofréniát vette célba; maroknyi gyógyszer, ágyhoz kötözés, hidegvizes-fejmosás áll gyógymódjai közt.

Az ő kezeik közt vergődik Odette, akinek mostanra körvonalazódik skizofréniája, annak is a „személyiség szétesése” névre hallgató válfaja. Kórházi, vagy – ha tetszik – rabtársai a többi hét lány, kiknek jelmeze, a hosszú ujjú, madzagban végződő kényszerzubbony, mint megcsonkított hattyúszárnyak, az átváltozás állapotát rögzítik. Már nem ember, még nem hattyú. Már nem egészséges, még nem élőhalott. Rajtuk keresztül látjuk Odette múltjának minden lélekromboló percét. Ám megjelenik a frissen, a szabad külvilágból érkező fekete ruhás lány, a nagy rivális: Odile, aki Odette látomásaiban fekete hattyúként akadályozza szárnyalását, és el akarja szakítani szerelmétől. Később azonban kiderül, nem Odette státuszát gyengítő vetélytárs, hanem megbomlott elméjének terméke, megkettőződött személyiségének másik arca. Ők ketten – ugyanaz. Odile a szép, kezdetben még valóságosan is szabad, sorsa ellen lázadó gyógyíthatatlan beteg, akit Rothbart a legkétségbeesettebb eszközökkel próbált meg ép eszénél tartani, Odette pedig e „gyógyítás” végterméke, akinek testi rabságának valósága helyett a látomások, a hallucinációk szabadsága lesz az otthona: a hattyúk tava.
 
Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij

Fény: Szabó Dániel
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Díszlet koncepció: Juronics Tamás
Díszlet terv, szcenika: Tóth Kázmér
Animáció: Madarász János, Madarász Gergő
Díszlet kivitelezés: Scabello
Dramaturg: Szokolai Brigitta
Asszisztens: Czár Gergely

Koreográfia: Juronics Tamás és a Társulat

14 ÉVEN FELÜLIEKNEK AJÁNLJUK!

Alkotók: 
Rendező

Soron következő előadások

ápr 12. péntek, 19:00
kisszínház
Nemzeti Premier bérlet
Szereplők:
ápr 13. szombat, 19:00
kisszínház
József Attila bérlet
Szereplők:
ápr 14. vasárnap, 19:00
kisszínház
Mecénás előadás
Szereplők: