Szereplők: Udvaros Dorottya, Földes Eszter
Díszlet: Ébner Aletta
Jelmez: Lokodi Aletta
Látványtervező mentor: Albert Alpár
Zene: Constatin Coada
Rendezőasszisztens: Fazekas Anna
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Mentor rendező: Jordán Tamás
Rendező: Csábi Anna
Meddig tart a szülői hivatás, meddig anyja valaki felnőtt lányának?
Megtörténhet, hogy egy anya ne szeresse gyermekét?
Gyűlölheti, lenézheti egy gyermek a szüleit?
Bepótolható-e az anyai odaadás?
Lehet egy gyermek a meg nem valósult szakmai vágyak beteljesítője, vagy nem más, mint rivális, tolvaj?
Létezik jó szülő-gyermek kapcsolat, ha két ellentétes mentalitású generáció egymásnak ennyire kiszolgáltatott?
Egy szívmelengető „hollywoodi”, és egy sötét tónusú „bergmani” anya–felnőtt lány viszony, melyek dialógusra lépnek egymással a néző fantáziájában. A lány óhatatlanul mindkét történetben továbbviszi a szülők bűneit, hiszen már maga is világra hozta a legújabb generáció egyik tagját.
„Az anyaszerepében Udvaros Dorottyát láthatjuk. (…) a rövidke keretjáték hol ironikus és játékos, hol szomorkás anyafigurájánál sokkal rétegzettebb szereplehetőség a nővéré. Egy magányos, bezárt életet élő nőbe sűríti bele a híres színésznőért rajongó, túlkoros bakfist, a saját élete helyett másokéba tolakodó kullancsot, a megértő pótanyát és a meg nem értő vádlót. Nemcsak mimikájával, de ülésmódjával, lábtartásával is pontosan jellemez. Nem démonizálja, és nem bagatellizálja a karaktert, és nem leplezi le valamennyi titkát sem, így végig izgalmas tud maradni. Földes Eszter a két lány szerepében először mintha a két véglet lenne: megérteni törekvő és gondoskodó a keretjátékban, távolságtartó, rideg a középső rész elején. Később ez a kép fokozatosan árnyalódik, a két karakter pedig közeledik egymáshoz.”
Turbuly Lilla: Színésznők és anyák, kutszelistilus.hu
„Udvaros Dorottyának szörnyűségesen meg tud keményedni az arca. Az előbb még tűzijátékot készült nézni egy dombtetőn, szerepe szerint, iceregve-ficeregve, de csak elhelyezkedett kényelmesen, látszott, örül, hogy itt lehet. Kisimultak a vonásai, szelíd mosolyra húzódott a szája, jelezve, hogy most éppen minden rendben van. De aztán hirtelen megjelenik a lánya, és villanásnyi időre ez az arc megkeményedik, a szemekben valami ridegség, kegyetlenség villan, majd visszarendeződnek a vonások, netán túl kedveskedővé is válnak, a hangban is megjelenik valami hamis nyájasság, így aztán rögtön érződik, hogy nincs rendben valami kettőjük között, miközben máris kedvesen csacsorásznak. (…) A két színésznő elemében van. Földes bámulatos ívet játszik el a teljes bezárkózástól a csaknem őszinte megnyílásig, majd az ismét ünnepelten is magányra ítélt, jégcsap létig. Sejthető, hogy majd a maga gyerekével ugyanúgy bánik, mint vele valaha az anyja. Udvarosnál is ott az impozáns ív, a csacska nőtől eljut az életet jól ismerő, a „jövevényre” tényleg kíváncsi, csaknem bölcs gyóntatóig. Ez valódi párharc. Nagyszerűen játszható és nagyszerűen is játszott színészcsemege. Kicsit sziporka, tűzijáték, kicsit pokolra szállás. Nem annyira, hogy maradandó károsodást okozva hatalmas gyomrosokat húzna be a nézőknek, de azért fájdalmas, önvizsgálatra késztető. És némiképp groteszkbe hajló is, ami pedig, ha nem is harsányan, de nevettető.
Udvaros és Földes jól állnak egymásnak. Érezhetően inspirálják a másikat, és inspiratívan hatott rájuk Csábi Anna, a rendező is. Lerí róluk, hogy igencsak szeretik ezt az egészet csinálni.”
Bóta Gábor: Jutalomjáték, Art7.hu
Az előadás a Bethlen Téri Színház és a Manna Produkció Találkozások Tehetségprogramjának előadása.
A Találkozások tehetségprogramot 2015-ben indította a Bethlen Téri Színház és a Manna, a program keretében évente két előadást hoznak létre. A pályázat feltétele, hogy a bemutatni kívánt előadás két színészes legyen, és köztük a korkülönbség két generációnyi, a rendező pedig pályakezdő, akinek egy mentort kell megjelölnie maga mellé.
Az előadás hossza: 100 perc szünet nélkül
A program a szegedi MASZK Egyesület szervezésében, a Szegedi Nemzeti Színházzal együttműködésben jön létre.
