Játsszák: Homonnai Katalin, Lovas Dániel, Nagypál Gábor, Nyakó Júlia, Pallagi Melitta, Sipos György, Spilák Lajos
Dramaturg: Gyarmati Kata
Zene: Antal Attila
Fény: Berta Ninett
Asszisztens: Rémi Katinka, Vajdai Veronika
Rendező: Urbán András
„Urbán András első budapesti rendezése a kis magyar valóság elviselhetetlen tükörképével szembesít”
Egy független színházi társulat valahol Magyarországon rádöbben arra, hogy eddig téves úton járt, rosszul látta a dolgokat, és nyilvános vezeklésre adja a fejét. A bűn felismerésétől a megtisztulásig hosszú, rögös út vezet, és ez számos bonyodalomra ad okot.
Urbán András rendező munkamódszerének alfája és ómegája a társalkotókkal és a résztvevőkkel folytatott folyamatos és irányított kommunikáció a próbafolyamat egészén keresztül, valamint az adott téma lehető legszélesebb spektrumon, a legtöbb aspektusból történő körbejárása. E sajátos munkamódszerből születő verbális anyag szerves részét képezi az előadásnak.
„A színész is érez, gondolkodik, tapasztal. Véleménye van. Az előadásban nem önmagát képviseli. Nem képvisel senkit és semmit. Játszik. Ilyen az élet.” (Urbán András)
A magyarság, a nemzet, a nép, a hazához való viszony, a nemzeti szimbólumokhoz való hozzáállásunk, kötődésünk, azok jelentése, jelentősége – ezek azok a témák, amelyek kifejtésre várnak a Sacra Hungarica című előadásban.
Mi jelent az, hogy magyarnak lenni: egyrészt etnikai-nyelvi egység (nép), másrészt szellemi tényező, amely politikai egységgé válik (nemzet)? Egyes kutatók szerint a magyar nemzet nem a vér, nem a nyelv, nem az államiság által teremtett jelenség, hanem merőben szellemi tényező (genius). Tehát szakrális megközelítése is van hovatartozásunknak. Hogyan látjuk modern társadalmunkban ezeket a kérdéseket, vitatható-e a modernitás győzelme a hagyományokra épülő értékrend felett, avagy fordítva? Érvényesek-e még, és milyen mértékben, azok a fogalmak, amelyek a hazaszeretet, hazaárulás, haza védelme, polgári felelősség, nemzeti felelősség hívószavak köré csoportosíthatók? Történelmünk gazdag irodalmának bizonyos művei szolgálnak inspirációs anyagul ahhoz a munkamódszerhez, mely a vajdasági származású rendező sajátja: a próbafolyamat alatti folyamatos kommunikáció az alkotókkal, viták és megbeszélések formájában. A konkrét irodalmi műveken túl a munkamódszerből születő verbális anyag is szerves részét képezi az előadásnak; az egyéni érzetek és a kanonizált művek kontrasztja teszi frissé és izgalmassá a témáról való kommunikációt.
„A színészek improvizációiból, az etűdgyártásból és közös beszélgetésekből, saját és hozott anyagok gyűjtögetéséből és szelekciójából álló próbafolyamat (dramaturg: Gyarmati Kata) eredménye hiánytalan körkép. (…) Összes előítéletünk és prekoncepciónk, rémálmaink és vágyaink vannak itt kihangosítva úgy, hogy eközben majd’ minden érzékszervünket, sőt mágikus-mitikus ösztöneinket is ostromolja a különleges misszió.
A színlap a hazaszeretet színházának nevezi, amit látunk, és hangozzék mindez bármilyen provokatívan, az alcím se nem túloz, se nem téved. A hazával ápolt viszony, ha már odáig eljutunk, hogy egyáltalán gondolkodunk róla, és ez után az előadás után többé nem engedhetjük meg magunknak a nem gondolkodás luxusát, muszáj, hogy gyötrelmes, kételyekkel, fájdalommal és dühvel teli legyen. A magyarországi színházakban merőben ismeretlen hőfokon végrehajtott, életveszélyes küldetés garantáltan kiver majd néhány biztosítékot. Akár szó szerint, mint az megtörtént a premier tapsrendjében: néhány, hosszú pillanatra a tökéletes sötétség vett körbe minket. Csak legyen mindig valaki, aki a villanykapcsoló után nyúl.”
Jászay Tamás: Boldog gyökerek, revizoronline.com
„A kiváló csapatmunkából is kiemelkedik az ifjú Pallagi Melitta színészi teljesítménye. Megrendítő az odaadás, mellyel megmutatja, miként veszi át a honleányi hazaszeretet helyét a hevült hisztéria, miközben a gondolkodást felváltja az irányított gyűlölködés, s a csatazaj kábulata. „S mert a nemzetekből a szellem / nem facsar nedves jogokat, / hát uj gyalázat egymás ellen /serkenti föl a fajokat.” Egyszerű eszközökkel élő, fájdalommal telített közösségi színház ez. Pontos látlelet a korról, mikor – ugyanúgy, mint ahogy József Attila írta 1937-ben – „a könny lángba pereg – / űzi egymást a bosszuállás / vágya s a lelkiismeret.” Embert próbáló, nehéz időket élünk. S a legnagyobb szolgálatot teljesíti a színház, ha a maga módján szembesít ezzel bennünket.”
Gabnai Katalin: „Idenegyere!”, Art7.hu
Az előadás hossza: 70 perc szünet nélkül
Fotó: Doma Petra, Véner Orsolya
16 éven felülieknek!
A program a szegedi MASZK Egyesület szervezésében, a Szegedi Nemzeti Színházzal együttműködésben jön létre.
Belépőjegy: 4900 Ft és 3900 Ft