A darab egy megújult társulatnak születik, közösségről, a közösen kialakított szertartásokról, az együtt gondolkodásról, együtt alkotásról szól. A rítusok egybentartják, együttműködésre késztetik a közösség tagjait. Ez a mű alkalom lesz az eggyé kovácsolódásra. Alkalom lesz ugyanakkor egy néha véres, néha vicces játékra, melyben mindennapi rítusainkat karikírozzuk ki, és társadalmi történéseinkre reagálva új rítusokat hoz létre. Új mítoszok új rituálét szülnek. A félelem és frusztráltság a legbarbárabb megnyilvánulási formákban jelenítheti meg az ember küszködését a megfelelésért. Azt már szinte senki nem tudja, hogy kinek kellene megfelelni, de a kegyetlen, vagy éppen mókás közösségi rítusokat elszántan ismételve még él a remény, hogy az adott közösség kontaktusba léphessen a hite lényegét és kultusza tárgyát jelentő transzcendens valósággal. A két felvonás némileg ellentéte, ugyanakkor kiegészítője egymásnak. Előbb a vadság, az emberi brutalitás, majd pedig a humor, az irónikus, önirónikus fogalmazás jellemzi a darabot.
Táncolják: Bújdosó Anna, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hajszán Kitti, Hegedűs Tamás, Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert, Májer Gábor, Markovics Ágnes, Palman Kitti, Takács Zsófia, Zsadon Flóra
Fény: Stadler Ferenc
Díszletkoncepció: Juronics Tamás
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Koreográfus: Juronics Tamás
Balettigazgató: Pataki András
Művészeti vezető: Juronics Tamás