Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója
Görög drámák hősnőinek történetei inspirálták a két alkotót a Szegedi Kortárs Balett legújabb estjének témaválasztásában. Szophoklész és Euripidész műveinek szereplői kerülnek a táncszínpadra Pedro Goucha Gomes portugál koreográfus, a Nederlands Dans Theater egykori táncosának és Juronics Tamás, a társulat művészeti vezetőjének koreográfiáiban. Élektra, Médeia, és a Trakhiszi nők főhőse, Déianeira tetteinek és sorsának mozgatója, a bosszú. A bennük kialakuló lelki folyamatok, valamint motivációik válnak a darabok központi témájává, mely egyben kiváló lehetőség a táncosoknak az izgalmas karakterek megformálására.
***
Élektra
(Szophoklész műve alapján)
Élektra: Szarvas Krisztina
Oresztész: Horváth M. Gergő
Klütaimnésztra: Markovics Ágnes
Aigiszthosz: Czár Gergely
Krüszothémisz: Tóth Andrea
Tanító: Tarnavölgyi Zoltán
Kar: Csetényi Vencel, Finta Gábor, Májer Gábor
Díszlet-és jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Fény: Stadler Ferenc
Zene: Thomas Adès: Asyla (City of Birmingham Symphony Orchestra – Sir Simon Rattle)
Koreográfus: Juronics Tamás
Szinopszis
Klütaimnésztra szeretőjével, Aigiszthosszal meggyilkoltatja férjét, a Trójából hazatérő királyt, Agamemnónt. Lányuk, Élektra kitaszítottként, szolgasorban él, egész életét a gyásznak és a bosszúnak szenteli, miközben visszavárja öccsét, Oresztészt, hogy bosszút álljon a gyilkosokon. Húgát, Krüszothemiszt is megpróbálja bevonni tervébe, ám ő nem érzi át indulatait anyjuk ellen. Élektra és anyja hasonlóan erős karaktere, bosszúéhsége képtelenné teszi őket a megbékélésre. Ráadásul a nőiségét, anyai öszteneit megélni nem tudó Élektra, féltékenységgel nézi anyja szeretői viszonyát az apja trónját birtokló Aigiszthosszal. Oresztész halálhíre tehetetlenné, elkeseredetté teszi Élektrát, míg anyjában az anyai fájdalom a bosszútól való megmenekülés örömével keveredik. Oresztész azonban megérkezik, Élektra pedig dühödt bosszúvágytól hajtva, ráveszi a szörnyű tettre: Aigiszthosz, valamint saját anyjának meggyilkolására.
Élektra "mitológiai elemektõl megfosztott" személyiségének alakulását a szeretett apa hiánya s anyjához fûzõdõ ellenséges viszonya határozza meg. Klütaimnésztra nem volt "elég jó anya"; Agamemnón rablás útján, erõszakkal hozta õt a házába, miután megölte elsõ férjét és csecsemõjét. Élektra elmondja, õ gondozta anyja helyett a kisgyermek Oresztészt, ugyanakkor mindig is úgy érezte, anyja gyûlöli õt. Az anya korábban tragikus körülmények között veszítette el legkedvesebb leánygyermekét, Íphigeneiát, aminek kettõs hatása lehetett rá: egyrészt nem tudta szeretni az élõket, mintha rájuk haragudott volna az elveszettért, másrészt gyûlöletét a gyilkos apáról áttolta annak megmaradt gyermekeire (kivéve a behódoló Khrûszothemiszt). Élektra tehát azért ellenséges Klütaimnésztrával, mert rossz anyának tartja, apa- és férjgyilkost lát benne, aki a házasság tisztaságát is beszennyezte, a királyi hatalomra is tör, és végül azért, mert irigyli anyjától az anyaságot, amely neki nem adatik meg. Elhunyt apját viszont gyermeki módon idealizálja. Ellenséges viszonyuk megakadályozza õt az anyjával való azonosulásban, így a megfelelõ nõi szerepmodellt nem képes elsajátítani. Élektra menekül a nõiség elõl, személyisége nélkülöz minden nõiességet, magát csökkent értékûnek, cselekvésre alkalmatlannak tartja, ezért passzívan alárendeli magát a férfierõnek, maga elé helyezve Oresztészt, tõle várva a megoldást. Elhúzódó gyásza és ellenséges nõi magatartása mögé rejti a férfierõ és aktivitás iránti irigységét is. Mindez infantilis rögzítettségben tartja megölt apjával, így nincs mód az "Elektra-komplexus" feloldására. Élektra tehát − lélektani értelmezés szerint − mintegy sûrítve magában hordozza a lányok elõtt álló feladatot, a komplex nõi szerepmodell és a saját értékek megtalálását. Ha Élektrára, a nõre tekintünk, láthatjuk, hogy személyisége esszenciálisan hordozza magában mindazokat a sajátosságokat, amelyeket a modern pszichológia tud a nõiség alakulásáról és buktatóiról.
Agárdiné Malek Zsuzsanna pszichológus (2007)
***
Médeia agóniája
(Euripidész műve nyomán)
Ahelyett, hogy Eurüpidész Medea narratívájának mítoszát követném, megelőlegeztem magamnak azt a szabadságot, hogy elképzeljem: hogyan érezhette magát Médeia, miután férje hűtlenségének megbosszulásaképp mindkét gyermeküket megölte. Azt tűztem ki célul, hogy Médeia testén keresztül ábrázoljam a szörnyű gyilkosságaira adott fizikai és érzelmi reakcióit. A Médeia agóniája című darabban a tragikus érzetet sokkal inkább a táncosok teste közvetíti, nem feltétlenül a narratíva linearitása. A test a nyelv (és egyúttal Eurüpidész) által éli meg és szenvedi el az őrjítő fájdalmat, pánikot, veszteséget és fragmentációt, amit Médeia érezhetett fiai meggyilkolását követően. Mivel Arisztotelész a tragédiát sokkal inkább folyamatként, mint statikus szituációként értelmezi, arra a következtetésre kell jutnom, hogy a Médeia agóniája nem egy tragédiát ábrázol, hanem Medeia belső énjének képzeletbeli látképét, melyben a múlt, jelen és jövő egy rémálomszerű örök jelenné konvergálódik.
Pedro Goucha Gomes önéletrajza
A portugál Pedro Goucha Gomes táncos tanulmányait a Portugál Nemzeti Tánciskolánál kezdte 9 éves korában, majd a Torontói Nemzeti Balett Iskolát végezte el Kanadában. Profi táncosként Pedro olyan egyesületekkel dolgozott mint a Stuttgart Balett, a Deutsche Oper Berlin, a Compania Nacional de Danza társulatban Nacho Duato vezetése alatt táncolt, legutóbb pedig a Nederlands Dans Theater-1-ben Jiri Kylian-nel dolgozott együtt. A felsorolt társulatokkal való közös munkája idején Pedrot egyre inkább kezdte foglalkoztatni a koreografálás. 2006-ban néhány rövidebb darab után abbahagyta a táncot, hogy teljes erővel a koreografálásra koncentrálhasson. Azóta a Korzo Színház koreográfusaként működött Hollandiában. Más társulatok mellett Pedro a moziiparban is koreografált (Carlos Saura), legutóbb kreatív együttműködést épített fel művészekkel, akikkel olyan óriási installációkat készítettek, melyek mindegyikében kritikus szerephez jut a test.
Koreográfusi munkája mellett Pedro tánctársulatoknál és iskoláknál is tanít Európa-szerte, Japánban és az Egyesült Államokban. Jelenleg Nagy-Britanniában tanul művészettörténetet.
Táncolják:
Zsadon Flóra, Fehér Laura, Csetényi Vencel, Czár Gergely, Horváth M. Gergő
Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Díszlet: Pedro Goucha Gomes
Fény: Stadler Ferenc
Zene: montázs
Koreográfus: Pedro Goucha Gomes
***
Trakhiszi nők
(Szophoklész műve alapján)
A darab a női szerelem és féltékenység, a bosszú, csalás és megcsalatás tragédiája.
Szophoklész művének cselekménye szerint Héraklész felesége, Déianeira és a trakhiszi nők otthon aggódva várják harcoló férjeiket. Déianeira szorongását fokozza, hogy egy régi jóslat szerint Héraklész sokáig és boldogan élhet, ha egy bizonyos napot szerencsésen túlél, s a darab épp ezen a napon játszódik. Héraklész feldúlja Iólkosz városát, mert eszeveszetten megkívánta Eurütosz leányát, Iolét, de Eurütosz megszégyenítőleg elutasította őt. A város lerombolása után a hadizsákmánnyal együtt Iolét is hazaküldi. Déianeira fájdalmas féltékenységében kísérletet tesz Héraklész visszahódítására: az egykor őt meggyalázni akaró, Héraklész által megölt kentaur, Nesszosz vérébe mártott köpenyt ad férjének azért, mert a haldokló Nesszosz azt mondta neki, hogy ezzel mindig biztosíthatja férje szerelmét. A köpeny ehelyett rettenetes kínokat okoz Héraklésznek, és meghal. Déianeira látva szörnyű tettét, megöli magát.
Déianeira: Zsadon Flóra
Héraklész: Finta Gábor
Iolé: Hajszán Kitti
Trakhiszi nők kara: Fehér Laura, Hortobágyi Brigitta, Markovics Ágnes, Szarvas Krisztina, Tóth Andrea
Díszlet-és jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Fény: Stadler Ferenc
Zene: Thomas Adès: Tevot (Berliner Philharmoniker – Sir Simon Rattle)
Koreográfus: Juronics Tamás