Izgalmas műfaji kísérlettel indítja az évet a Szegedi Nemzeti Színház. Barnák László állítja színpadra Závada Péter Georg Büchner drámájának felhasználásával írt darabját, a Leonce és Lénát, amelyhez Subicz Gábor komponált zenei aláfestést az operától a spoken wordig. Bemutató pénteken este a Kisszínházban.
– Megveszem Csontváry Kocka Tivadar Magányos cédrusát, és elültetem a kertben!
– De főnök, az egy festmény!
– Kuss – mondja mindjárt a darab elején Péter király, aki nem más, mint egy nagy részvénytársaság degenerált igazgatója, aki üresfejű, léhűtő fiát, Leonce-t szeretné hozzákényszeríteni, a Társa a Társa Kft. örökösnőjéhez, Lénához, hogy a cégbirodalma tovább duzzadjon.
Leonce, akire úgy ásít az élet, mint egy fehér papír és legfőbb munkája a semmittevés, minderről persze hallani sem akar, akárcsak Léna, aki úgy érzi, letörölnek róla minden fényt és illatot, ha férjhez kényszerítik.
A szülők szerint azonban az üzletnek nem tesz jót az ellenkezés, és mindenáron keresztül akarják erőltetni, amit elhatároztak, már a nászajándékot is kinézték az érdekházassághoz, Munkácsi egyik „kubista” festményét.
Így indul a történet, amiből azután egy nem mindennapi fordított Rómeó és Júlia történetet kerekedik ki: a főszereplőket a vakszerencse összesodorja, egyik sem tudja, ki is a másik, és pillanatok alatt egymásba szeretnek. A darab végére persze kiderül minden, lesz esküvő, nem is akármilyen és még egy váratlan csavart is beleír a szerző a modern korba átültetett XIX. századi darabba. Ám ebben a történetben semmit sem szabad komolyan venni és az ellenkezőjét sem.
Shakespeare klasszikus erkélyjelenete is megelevenedik a színpadon: Leonce egy hatfokú falétráról epekedik Léna iránt:
– Mit nézel?
– A szemedet, olyan, mint egy fénylő galaxis, akarsz-e gyereket, hányat?
– Te hülye vagy!
Ezután útjaik egy rövid időre elválnak, majd megdöbbenve veszik tudomásul, a szülők által kényszerűen rájuk erőltetett házastárs nem más, mint frissen megismert szerelmük.
Ezután már nincs akadály, jöhet az esküvő és a lakodalom, ahol a hölgyek úgy izzadnak, mint egy sólepárló.
A teljes írás a Szeged.hu oldalán olvasható.