A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója,
a Budapesti Olasz Kultúrintézet támogatásával
Elegia (Elégia)
Olyan időket élünk, amikor nem létezhetünk a másoktól kapott és az általunk másoknak nyújtott törődés, odafigyelés, gyengédség nélkül. A csoport ereje és az egyén kifinomultsága a mozdulatlanság, az elengedés, a haladás nyomán bontakozik ki. A szólók, a duettek, és a csoportos jelenetek a test és a lélek állapotait keltik életre, amelyben az individualizmus és az altruizmus egyaránt hangot kap. Mindkét gondolkodásmód képes jótékony cselekedetekre, ám míg az egyiket önös érdek, addig a másikat önfeláldozó indíttatás vezérli. E két viselkedésforma különbségéről és hasonlatosságáról elmélkedik az alkotó. A koreográfia nem igényel és nem tűz ki célul történetmesélést. Ez egy absztrakt mese a jóság dicsőítéséről.
táncolják:
Bocsi Petra, Letizia Melchiorre Diletta Ranuzzi, Nier Janka, Miriam Munno, Diletta Savini, Désireé Bazzani, Adam Bobák, Czár Gergely, Kiss Róbert, Vincze Lotár, Francesco Totaro
zene: Ludwig van Beethoven, Johannes Brahms
fény: Szabó Dániel és Stadler Ferenc
jelmeztervező: Enrico Morelli, Bianca Imelda Jeremias
díszlettervező: Bianca Imelda Jeremias
díszlet kivitelezés: Scabello
koreográfus: Enrico Morelli
A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója
Blue
Az előadásban az alkotók a kék színt egyfajta szimbólumként használva, annak számtalan jelentése köré építik darabjukat. Egyszerűen beszínezik a szereplőket, és az ilyen módon csoportok és egyének között létrejövő színbeli, formai különbségekből adódó játékkal sokféle asszociációra késztetik a nézőket. A társadalmi konvenciókban zárt ember szenvedését, szabadságvágyát, vele szemben az egyéni ambíciókat, a transzcendencia jelenlétét elfojtó közösség erejét mutatja meg a mű. Két ellenétes világ váltakozásának állandó körforgását, szabadság és kötöttség ellentétét, ugyanakkor összetartozását fejtegetik az alkotók. Az angol nyelvben a „blue” szó a szín jelölésén túl plusz tartalmat is hordozhat; egyfajta szomorkás hangulatot is jelent. Ez a többletjelentés indokolja a mű címválasztását.
Táncolják:
Bocsi Petra, Letizia Melchiorre, Diletta Ranuzzi, Nier Janka, Miriam Munno, Diletta Savini, Désireé Bazzani, Szorre Dorka, Adam Bobák, Czár Gergely, Kiss Róbert, Vincze Lotár, Francesco Totaro, Schrott Dániel
zene: montázs
zenei szerkesztő: Demkó Mátyás
jelmeztervező és kivitelező: D’ANGE
fény: Stadler Ferenc
társkoreográfusok: Kurucz Sándor, Czár Gergely
koreográfus: Juronics Tamás
Balett-igazgató: Pataki András
Művészeti vezető: Juronics Tamás
