Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operáját állítja színpadra Szőcs Artur rendező Bodor Johanna koreográfiájával. Bemutató október 14-én a Nagyszínházban. Bodor Johanna Imre Zoltán- és EuróPAS-díjas táncművésszel, a Halhatatlanok Társulatának tagjával beszélgettünk.
– A bűvös vadászról Dinyés Dániel zenei vezető azt nyilatkozta: a nézőket az eddig megszokottól eltérő operabemutató várja, tele végletességgel, amit Szőcs Artur nagyszerűen fog össze. Ön is így látja?
– Az én szemszögemből nézve Szőcs Arturnak nagyon jó színházi ízlése van, nála mindig vannak titkok a darabbal kapcsolatban, amik a próbafolyamat alatt derülnek ki. Sokszor dolgoztunk már együtt, rendezőként tud költői módon gondolkodni és láttatni a színpadon, soha nem elégszik meg a felszínnel. Mivel rendkívüli módon szereti és tiszteli az operát, biztos vagyok benne, hogy ebben a darabban is sok ilyen szép pillanat lesz.
– Hány embert mozgat ön a színpadon?
– Mindenkit, 28 tagú kórus és 12 táncos lép színpadra a szereplők mellett. Vannak olyan jelenetek, ahol az én felelősségem, hogy a rendező kérésével összhangban mi történik fizikailag. Elsődleges, hogy a zene és a hang minden fölösleges terhelés nélkül, szabadon áramoljon.
– Korábban Szőcs Arturral állították színpadra Szegeden a Valahol Európában-t gyerekekkel, tánckarral. Ugyancsak sok szereplőt koordináltak Horgas Ádámmal az 1984-ben.
– Különbség van a tánc, a mozgás és a mozgatás közt. Mohácsi János rendező fogalmazta meg, hogy az is a koreográfus döntése, ha nincs mozgás. Annak is van ereje, mikor és miért nem mozgunk.
– Szőcs Arturral sokat dolgoztak együtt. Hogyan kerülik el a rutinmegoldásokat?
– Ugyanazzal a társulattal nem csináljuk meg még egyszer ugyanazt a darabot. Ha más a közeg, teljesen más az energiaszint. Minden előadást elölről kezdünk felépíteni.
– Mi az ön módszere? Mondja, mutatja, rajzolja?
– Hol ez, hol az, hol mindhárom. Minden eszközt bevetek annak érdekében, hogy minél hamarabb érjünk el jó eredményt úgy, hogy lehetőleg ne stresszeljenek az énekkarosok, a táncosok, az énekesek vagy a színészek. Hiszen a próba minden pillanata fontos, semmi nem véletlen, és vallom, hogy mindig nyitottnak kell lenni a javaslatokra. Ehhez is kell egyfajta tudás és magabiztosság, és hogy jól válasszunk abból, amit tehetséges művészek javasolnak. Ez fantasztikus csapatmunka. Része az is, hogy mindig szükséges asszisztens egy előadás színvonalának megőrzéséhez, itt most László Líviával, a szegedi színház tánckarának művészével dolgozom együtt. Invitáltam még a társulatból Fülöp Ádámot, aki erős néptáncos háttérrel rendelkezik, mert Artur kicsi német és magyar néptáncot kért egy jelenetben. Koreográfusként ismerek ugyan motívumokat, ám ha a társulatban van olyan ember, aki szerintem jobban ért egy műfajhoz, mint én, megkérem, segítsen, mert többre tartom az eredetiséget.
– Milyen benyomást szerzett az elmúlt években a szegedi tánckarról?
– 2018-ban alakultak, elképesztő fejlődésen mentek keresztül, nagyszerű csapatmunkát végeznek Hajdu Anita vezetésével. A Szegedi Nemzeti Színházhoz méltó minőséget képviselnek. Ráadásul abban a városban, amelynek van egy olyan híres táncegyüttese, mint a Szegedi Kortárs Balett, amit Juronics Tamás és Pataki András vezet, és már ilyen kultúrája alakult ki a táncművészetnek. Ezért a tánckar elszántságát nagyra becsülöm, nagyon nagy érték, benne van sok-sok ember munkája és hite egy színházi sorsban. Ezt érdemes hangsúlyozni egy olyan világban, ahol annyi reményvesztett embert látunk magunk körül.
– Ön a balett világában nőtt fel, balettintézetet végzett, balettmesteri diplomát szerzett.
– Valóban professzionális képzés állt a hátam mögött, majd Novák Ferenc Tatával dolgoztam, és a Győri Balettből kerültem a Szegedi Baletthez a Bokor Roland–Krámer György–Imre Zoltán korszakban. Imre Zoltán maradt, akkor alakult a mai Szegedi Kortárs Balett. A kortárs táncművészet különböző reprezentánsai jöttek hozzánk Európából és nem csak Európából, másfél-két hónap alatt építettek fel velünk előadásokat. Huszonéves balerinaként így kaptam a diplomám mellé alapos, pontos, kemény anyagrendszert; a kortárs balett és a kortárs tánc sokféle stílust képvisel. Rengeteget köszönhettünk Imre Zolinak, azt a korszakot soha egyikünk sem felejti el, mindig mesélünk róla. Nem véletlenül látható Imre Zoli portréja a szegedi színház előcsarnokában, és az ő tiszteletére működik az országos Imre Zoltán Program.
A teljes inetjú a Szeged.hu oldalán olvasható.