A népszerű és kacér primadonna, Annie szerepét alakítja Menczel Andrea a Játék a kastélyban című komédiában. Szíve szerepe szerint két férfi közt őrlődik, az idősebb és családos színész, Almády és fiatal vőlegénye, Ádám között.
Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékának népszerűsége csaknem száz éve töretlen a hazai teátrumokban. A Szegedi Nemzeti Színházban Bezerédi Zoltán rendezésében mutatták be múlt pénteken.
Mindig aktuális a témája, hiszen a színházi világ a kívülállók számára szerintem minden korban érdekes. Márpedig ez a darab ebbe enged bepillantást, hiszen a konfliktust egy színdarabba ágyazva próbálják elleplezni a csalfa szeretők. Másrészt pedig elképesztően jó humora és karakterei vannak Molnárnak – mondta el lapunknak Menczel Andrea.
A darab egyetlen női karakterét kelti estéről estére életre, akinek szíve szerepe szerint két férfi közt őrlődik. Egykori tanára, az idősebb és családos színész, Almády és fiatal vőlegénye, Ádám között. – A humor mellett lélekfacsaró is a darab, hiszen olyan lelki utat járnak be a szereplők, amit mélyen meg kell élni, kicsit bele kell halni, hiszen Annie mindkét férfit igazán szereti. Így több rétegű, nagyon széles érzelmi skálán mozgó karakter. Abban hasonlítunk, hogy ő is színésznő és szenvedélyes, ugyanakkor nagyon különbözünk is, hiszen ő nagyon kacér, ami tőlem távol áll – fejtette ki.
Almádyt Borovics Tamás kelti életre, akivel először a Virágot Algernonnak színdarabban alakított Andi szerelmespárt a színpadon.
Ott nagyon meg kellett nyílni, voltak próbák, amikor azért kellett leállni, mert éppen elsírtuk magunkat. Összeszoktunk, jóba lettünk, így könnyű volt most együtt dolgozni – mondta. Az első felvonásban egy felettébb kacagtató, kínos-bájos szerelmi évődés zajlik a szerelmesek között, miközben a színészek a takarásban vannak. Menczel Andi elárulta, a próbák során ez a jelenet sok derültséget okozott számukra.
Persze gyorsan megkomolyodtunk, mert nagyon kell koncentrálnunk. Térmikrofonnál állunk, és bár nem látszunk, de a hangeffekteket ugyanúgy mi csináljuk, ugyanúgy eljátsszuk az eseményeket. Például ajtót csukunk vagy éppen háttal az üvegfalhoz vágódom – mesélte.
Az előadás az 1920-as évek hangulatát idézi. A színésznő elmondta, nagyon közel érzi magához a korszakot.
Gyakran mondom ilyen daraboknál, hogy szerintem rossz korba születtem. Nagyon élvezem a kosztümös előadásokat. Annyira gyönyörűek és elegánsak a ruháim, az ékszereim és a frizurám is. Még a köntösöm is egy valóságos műalkotás, Cselényi Nóra jelmeztervező ismét csodát alkotott – mondta.
A teljes interjú a delmagyar.hu oldalon olvasható.
>> Fotó: Karnok Csaba / delmagyar.hu