Március 31-én, tragikusan fiatalon, hatvanöt esztendős korában elhunyt Szonda Éva, színházunk Örökös tagja, aki évtizedeken át vezető magánénekese volt operatagozatunknak. Budapesten született 1958-ban, huszonegy esztendősen vették fel a Zeneakadémiára, ahol 1984-ben végzett Sziklay Erika növendékeként. Diplomája megszerzésekor Oberfrank Géza, akkori főzeneigazgató szerződtette. Hamarosan a társulat vezető mezzoszopránja lett, és szívébe zárta a szegedi közönség.
Negyedszázadon át sikerrel formálta meg az operairodalom legnagyobb főszerepeit. Kiváló énektechnikája, koloratúrkészsége révén magas színvonalon interpretálta Rossini bel canto szerepeit, Rosinát (A sevillai borbély) és Hamupipőkét, Mozart Dorabelláját (Così fan tutte) és Cherubinóját (Figaro házassága). Emlékezetes alakításokat nyújtott drámai Verdi-főszerepekben: Eboli (Don Carlos), Amneris (Aida), Azucena (A trubadúr). Nagy sikereket aratott Carmen szerepében, kiváló Gertrudis volt nemzeti operánkban, a Bánk bánban. Alakításának drámai ereje sikerre vitte huszadik századi operák produkcióit, többek között Manuel de Falla Rövid élet című operáját, melyben Salud, vagy Stravinsky Oedipus Rexét, melyben Iocasta szerepét, illetve Bartók operáját, A kékszakállú herceg várát, melyben Juditot, vagy Tutino La lupa című művét, melyben a címszerepet énekelte.
Elkötelezett társulati művész volt, aki az említett főszerepeken túl ugyanúgy, teljes odaadással vállalta a kisebb szerepek előadását is. Összességében közel félszáz szereplőt keltett életre pályája során, melynek egészét színházunkban töltötte, ugyanakkor jelentős felkéréseket kapott, sikerrel vendégszerepelt pécsi, győri operaprodukciókban és az Állami Operaházban. A szegedi társulattal, illetve oratórium-szólistaként bejárta Európát, fellépett Ausztriában, Németországban, Svájcban, Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában. Mascagni Parasztbecsület című operájának női főszerepével Szingapúrban vendégszerepelt.
Pályáját számos elismerés kísérte: elnyerte a JATE és a SZOTE közönségdíját, többször a Dömötör-díjat, majd Dömötör-életműdíjat kapott, a Szegedi Operabarátok Egyesülete Az évad énekesnője címmel tüntette ki. Az operatársulattal Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjban részesült, művészetét a város Szeged Kultúrájáért díjjal ismerte el.
Türelemmel, hittel és optimizmussal viselte évek óta tartó betegségét, közben mély fájdalommal élte meg, amikor a világjárvány következtében elvesztette szerető férjét. Kapcsolatát a társulattal mindvégig megtartotta, érdeklődéssel követte a szegedi színházi életet, együtt örült a sikereknek volt kollégáival és a fiatal énekesekkel, színészekkel. 2012-ben elnyerte a Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja címet. Művészete, kedves egyénisége és a magas színvonalú szerepformálásával nyújtott élmények örökké megmaradnak a társulat és a szegedi operakedvelők emlékezetében.
