Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című világhírű regénynek színpadi változatát öltöztette modern köntösbe Vidovszky György rendező a Kisszínházban. Az évad utolsó előtti prózai bemutatóját, Dale Wasserman Kakukkfészek című színművét pénteken este mutatják be a Kisszínházban.
Ken Kesey regénye, a Száll a kakukk fészkére 1962-ben jelent meg és már a következő évben megszületett a színpadi változat is. Miloš Forman öt Oscar-díjat nyert 1975-ös filmje óta pedig azok is ismerik, akik nem olvasták vagy nem látták színpadon. A főszereplőt, McMurphy-t pedig máig legtöbben Jack Nicholsonnal azonosítják.
A Kisszínházban most Vidovszky György állította színpadra, akinek nem ez az első szegedi rendezése. 2019 tavaszán ugyancsak itt rendezte Alekszandr Molcsanov A gyilkos című színpadi road movie-ját.
Vidovszky szerint, aki beül a színházba és korábban látta a filmet, nem fog csalódni, ugyanazt a történetet kapja, de mégis egy egészen más környezetbe helyezve. És persze abban is más, hogy ez egy szegedi produkció.
– Abból indultunk ki, hogy ezt a több mint hatvanéves, Amerikában játszódó történetet a kétezerhúszas évek Magyarországán kell elképzelnünk. Sok olyan utalás van a regényben, ami akkor és ott érvényes volt, de ma már nekünk nem túl sok mindent mond. Arra törekedtünk, hogy az esszenciáját emeljük ki a történetnek, amit egy időtlen világba helyeztük, egy kicsit apokaliptikus környezetbe, de azért nem csináltunk belőle science fictiont, csak a hangsúlyokon változtattuk egy keveset.
Ken Kesey regényének színtere egy elmegyógyintézet. Az elbeszélő egy félvér indián, az önmagát süketnémának tettető Bromden.
Az osztály több lakója itt húzza meg magát, mert nem tudja, vagy nem akarja vállalni azokat az összeütközéseket, amik a társadalomban való létezéshez elengedhetetlenek, inkább eltűrik a túlzottan is szigorú, hatalmaskodó főnővér egrecírozását.
A darab főhőse az életigenlő Randle Patrick McMurphy, aki a börtön elől menekülve inkább a diliházat választotta. Így kerül a Ratched nővér által vezetett elmeosztályra, ahol a nő lelki terrorban tartja a rábízott betegeket. McMurphy elhatározza, hogy felveszi vele a harcot.
Ken Kesey regényének főszereplője mára a zsarnokság elleni lázadás, a szabadságvágy és a soha meg nem alkuvás emblematikus alakja lett. Mindez akár egy krisztusi történet is lehetne, ha nem kellene mindjárt a legelején azzal a szeplővel szembesülnünk, hogy McMurphy valójában bűnöző, aki a bolondok házát választja a börtön helyett, ahol azután fellázad a regnáló hatalom ellen, forradalmat csinál a diliházban, maga mellé állítja az ápoltakat, de bukásra van ítélve és végül a hatalom kicsinálja, erőszakkal bolonddá műtik.
Ken Kesey könyve tiltakozás volt a hatvanas években még Amerikában gyakorolt horrorisztikus orvosi eljárással, a lobotómiával szemben, amivel teljes agyhalottá tettek erőszakos vagy annak bélyegzett embereket.
– McMurphyt semmiképpen sem tekintem hősnek, sokkal inkább egy egészséges szellemmel és igazságérzettel megáldott svihák. Az utca embere, abból a közegből, akik most is magukra vannak hagyva. A történet a ma emberének azt üzeni, jobban kellene vigyáznunk egymásra – mondta a főszereplőt megformáló Szegezdi Róbert, aki szerint ma már másként kezeljük a demokráciát, mint a hatvanas évek Amerikájában. Egészen másként vagyunk érzékenyek egymásra és másként kezeljük a sorstalanokat, akiket Isten magukra hagyott.
Hálás és jó szerepet kapott Szilágyi Annamária, aki a gonosz Ratched nővért játssza. Bár a civil életben – saját bevallása szerint – nem ilyen, mégis kiválóan azonosul a darab beli figurával.
Vidovszky György jelentősen átértelmezte az előadás másik főszereplőjének, az Indiánnak karakterét, akinek elvették a földjét, ezután képtelen volt beilleszkedni a társadalomba, menekülésként választotta bolondokházát és látszólag itt találta meg a lelki békéjét.
Az egész történetet elmesélő Bromden törzsfőnök az eredeti darab szerint nem hall és nem beszél. A szegedi előadásban viszont Borovics Tamás még dalra is fakad, az ő emlékein, vízióin keresztül járhatjuk végig közösen a különös szabadulástörténetet.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.