Bernarda Alba háza
A táncmű egyfajta sűrítmény, a Lorca mű olvasása után bennem kialakult érzések, gondolatok esszenciája, lenyomata. Nem a dráma történetét és karaktereit akarom megmutatni, hanem a bezártságból, az elfojtásokból adódó feszültséget, a vágyakozás erejéből táplálkozó egymás ellen fordulás természetét. A Bernarda Alba háza fő mondanivalója az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek bírálata. Lorca remekül érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét. Aki meghajlik a kemény hagyományok előtt, magára vállalja az örök boldogtalanságot. Aki lázad ellene, aki derűt, boldogságot igényel, az belepusztul. “Nem halál s kiközösítés illetné azt, aki az évszázados morális szabályok helyett vágyainak és érzéseinek enged, ám amíg a puritán társadalom befolyása ilyen erős, fájdalom fog kísérni minden egyéni boldogságkeresést és akaratot.” Lorca szavakkal, dallamokkal, színekkel harcolt az emberi méltóságért, egyenlőségért, méltányosságért, demokráciáért.
DUENDE
"Mindenben, amiben fekete hangok vannak, van duende. Ez a fekete hang a titok. Gyökerei a fövenybe mélyednek, amely mindannyiunknak ismerős és mindannyiunknak ismeretlen, de rajta keresztül szívódik belénk mindaz, ami a művészet lényege. Ez a titokzatos erő, a szent áhítat a duende. Ha a fekete vér elkezd áramolni a szívből a test felé, az emberbe mintha egy szellem költözne. Kilép önmagából, hogy atomjaiból újraépítse a lelkét. Igényli és meg is teremti a közvetlen kapcsolatot az alkotó, a befogadó és valami felső erő között. Olyan alapkérdések táplálják, mint a bűn és az erény, a jó és a rossz harca, az Isten és az Ördög létezése. Mindig ellentétek szembeállítása jelenik meg - ez okozza azt a feszültséget, ami az előadóból kitör. De ez a kitörés ez olyan, mint a vulkán. A felszín alatt összegyűlnek ezek az ellentétes erők, a test, ami fogva tartja őket, igyekszik elnyomni, de egy belső lázadás eredményeként megállíthatatlanul törnek felszínre. Ezeket az erőket és érzelmi hatásokat legjobban talán a szeretkezéshez lehet hasonlítani, hiszen a végén letisztul és elcsendesedik minden. A feszültség feloldódik, a duende pedig elillan.”
Lorca szellemi vezetője, atyai jóbarátja volt a kor leghíresebb spanyol, andalúz zeneszerzője, Manuel de Falla.
Falla műveit a képszerű megjelenítés vágya ihlette, e törekvésében részben szenvedélyes vérmérséklete, részben a táncokban gyökerező mimikus készsége segítette.
Táncolják: Szigyártó Szandra, Bocsi Petra, Nier Janka, Heim Boglárka, Nyeste Adrienn, Liszkai Zsófia, Vincze Lotár / Kiss Róbert
Zene: Manuel de Falla
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet kivitelező: Scabello Bt.
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Koreográfia: Juronics Tamás
Coppélia
(There is a corner of the mind that can not rationalize the fear of the different and what we know, highlighting all our phobias, even the most childish ones.
The fear of being alone causes tortuous paths to take just as in a horror story.
"Coppélia" is nothing more but the starting point of a journey the goal of which is the search for the other and finding love. It is the indispensable ingredient for blood and life to flow into a body and give meaning to existence.)
Az ismert vagy az ismeretlen dolgoktól való félelem sokszor irracionális. A közösséghez tartozás vágya az egyik legősibb ösztönünk, ugyanakkor félelmeink forrása lehet. A magunkra hagyatottságtól való gyermeki szorongásunkat a tudatunk néha felerősíti. A magány elől való menekülés sokszor útvesztőbe vezet. A Coppélia-történet egy utazás története, amelynek célja megtalálni a szerelmet, mely feloldja a főhős magányát, értelmet ad létezésének.
Táncolják: Szigyártó Szandra, Vincze Lotár, Bocsi Petra, Hudacsek Hanna, Heim Boglárka, Liszkai Zsófia, Mészáros Fanni, Nier Janka, Nyeste Adrienn, Zsadon Flóra, Adam Bobák, Czár Gergely, Graziano Bongiovanni, Kiss Róbert
Zene: Delibes, Patty Pravo, Reader
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet kivitelező: Scabello Bt.
Jelmez: J. D. S.
Koreográfia: Enrico Morelli
Koncert tangóharmonikára és zenekarra
("Concert for Bandoneon and Orchestra" was created in 1992 by Roberto Galvan for the Szeged Contemporary Dance Company based on the music of Astor Piazzolla.
This piece expresses the essence of tango and is divided in four parts: intro - in silence, allegro marcato - only men, moderato - only women and presto -couples.
Tango is not only the dance or music of the "porteños" (a person who is from/lives in a port city), the inhabitans of Buenos Aires, but is a culture, a way of being.)
Roberto Galvan 1992-ben alkotta meg a darabot az akkori Szegedi Balett számára. A mű Astor Piazzola zenéjét követve négy részre tagolt: bevezetés - csendben, allegro marcato - a férfiak tánca, moderato - a nők vágyódása és presto – a párok találkozása. Nem csupán egy táncról van szó. A tangó nemcsak a "porteños"-ok, azaz a buenos airesi őshonosok tánca vagy zenéje, hanem egy kultúra, létforma. A darab egyszerre társadalomtörténeti ábrázolás és valódi tangó életérzés mai köntösbe csomagolva.
Táncolják: Szigyártó Szandra, Bocsi Petra, Nier Janka, Marie Vilette, Heim Boglárka, Graziano Bongiovanni, Czár Gergely, Kiss Róbert, Vincze Lotár, Adam Bobák
Zene: Astor Piazzola
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet kivitelező: Scabello Bt.
Jelmez: J. D. S.
Koreográfia: Roberto Galvan