Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy ne élj egyedül. Ennek a mikéntje tucatnyi árnyalatot öltött az azóta eltelt évezredek során: vadházasság, bigámia, poligámia, többférjűség, míg eljutottunk a manapság leginkább ismert formáig.
Ugyanakkor bármilyen közel kerüljön is hozzánk valaki, nem mindig könnyű nap nap után együtt lenni vele. Életszövetségünk olykor kiállja az idő próbáját, és a kezdeti fogadalomhoz híven „holtomiglan-holtodiglan” lesz belőle, máskor megborul a nászéjszakán egy rosszul nyomott fogkrémen vagy nem bevallott horkoláson. Szókratész egyenesen azt állítja: „A jó házasság feltétele, hogy a férj süket legyen, a feleség pedig vak.” De a tréfát félretéve: házasságban élni – csodás párkapcsolati játék, ami életünk minden vonatkozását, boldogságunk alapjait érinti. Meglepetésekkel és ellentmondásokkal teli utazás, amely rossz esetben csalódáshoz és fájdalomhoz vezethet – ám küldetése szerint csodához és beteljesedéshez. Örök tánc, kölcsönös varázslat, egymás teremtése.
A házasélet összetettségét, színeit színpadon, táncban megmutatni számos humoros, ugyanakkor drámai pillanat lehetőségét adja.