Az operettek ékköve a Mágnás Miska, tele megunhatatlan poénokkal. Akiken pedig jócskán lehet kuncogni, az nem más, mint a bravúros páros, Pixi és Mixi gróf. Azonban korántsem ennyi az annyi, megformálóik közül Medveczky Balázs és Szívós László a mögöttes tartalomra is nagy hangsúlyt fektetett, megéri megnézni a párosukat.
Ha beléptek a színpadra Pixi és Mixiként, olyan érzése lesz az embereknek, mintha világéletetekben ezt csináltátok volna és a kritikusok is szeretnek benneteket. Hogyan sikerült így összecsiszolódnotok?
Medveczky Balázs: A tavalyi évad folyamán egy-két darabban már próbáltunk együtt, de ízig-vérig partnerként most álltunk először a színpadon. Másfajta jelenlétet és kapcsolatot hoztunk szerepeinkből adódóan, mint mondjuk a Szentivánéji álomban vagy a Moliére-ben. A főpróbahét sűrű volt, javarészt akkor alakult ki a kettősünk formája, minősége, például a sok tükör-, illetve párhuzamos mozgás. Ezek miatt az előadás alatt végig fokozottan figyelünk egymás rezdüléseire, egyfajta periférikus látásmód ez.
Szívós László: Persze mindez nem tűnhet túlkoreografáltnak, Pixi és Mixi így létezik és kész... Na de csak addig, amíg kettesben nem maradnak. Akkor „lehull az álarc”, oda minden párhuzamosság és kitett gőg. Kifejezetten élveztem a közös munkát, jó hatással vagyunk egymásra. A Cintányéros cudar világnál azt kérte a rendező őrüljünk meg, mi megtettük.
Milyen grófi párost szerettetek volna megmutatni?
Medveczky Balázs: Igyekeztünk kerülni a felszínes bohóckodást, a lükeséget, annak ellenére, hogy első körben ezt sugallja ez a két figura. Sokkal inkább a két alak szélhámossága, haszonlesése érdekelt minket. Meg egyáltalán: hogy ezek miért vannak mindig, minden társaságban együtt és miért egyszerre fűznek egy nőt. Ketten tesznek ki egy egészet, egyedül önbizalomhiányuk van és elvesznének. Legalábbis szerintünk.
Szívós László: Érdekes belegondolni, hogy száz évvel ezelőtt hogyan éltek egyes ifjú grófok. Igazi hozományvadász, szélhámos gazemberek, akiknek a fékevesztett tivornyák mellett a legfőbb elfoglaltságuk az volt, hogy becserkésszenek egy tehetős feleséget. Hogy jó családba házasodjanak akár érzelmek híján is. Kártyaadósságok, párbajok. Ezt igyekeztünk szem előtt tartani, hogy legyen tétje a dolognak.
Hogy érzitek, mindez sikerült? Már egy hónap telt el a premier óta, ülepedtek a dolgok.
Szívós László: A Dollárpapa és a XIV. René voltak az utóbbi évadokban a zenés bemutatóim, és talán a Csárdáskirálynő volt a legutóbbi nagyoperettem. Örültem, hogy újra van lehetőségem részt venni egy efféle produkcióban. Szeretem a világát, ha jó ízléssel állítják színpadra. Utóbbit azért nem árt kihangsúlyozni, mert mindenképp énekli és dúdolja a közönség a slágereket, de a sikerhez az én értékrendem szerint ez kevés. Itt szerencsére a rendező, Peller Károly és a társulat részéről is az volt a cél, hogy ne egy avítt, pókhálós operettet vigyünk színre, hanem megmutatni a hús-vér embereket érzelmeikkel, motivációikkal és céljaikkal együtt.
Medveczky Balázs: Nekem ez volt az első operettem, korábban fenntartásokkal kezeltem a műfajt. Féltem tőle, megmondom őszintén, kissé idejétmúltnak gondoltam. De így, hogy belekerültem a sűrűjébe, rájöttem, hogy igenis lehet jól, élőn, igazian, frissen csinálni. A legfőbb kritikus a néző, a közönség. Az ő reakciójuk számít estéről estére. Örülök, hogy a Mágnásban eldobhatom az agyam, persze nem tartalom nélkül. De azért néha fékeznem kell magam...Összességében jólesett megismerkedni ezzel a műfajjal.
Szívós László: A bemutató óta ugyanolyan jókedvvel és lelkesedéssel vetjük bele magunkat minden előadásba.
Említettétek, hogy sok pici apróságot, poentírozást vittetek pluszban a darabba. Hol vagytok ti Pixi és Mixi mögött?
Medveczky Balázs: Ezekből az apróságokból volt pár. Példáulaz egyik jelenetünkben Nagymama kérdi, el tudom-e képzelni, hogy Rolla Pixivel volt. Az első próbán pedig valóban becsuktam a szemem, koncentráltam és igyekeztem elképzelni őket együtt, majd kis idő múlva megszólaltam – az írott szöveggel: „Nem bírom elképzelni”. Ez aztán benne is maradt.Rengeteg ilyen kis finom részlet került bele, ami a mi agyszüleményünk, és természetesen a másik szereposztástól (Ferencz Nándor és Varga-Huszti Máté) is vettünk át jól működő poénokat, mert néztük egymást a próbafolyamatok során. Minden előadás más lesz, ahogy ülepedik a dolog. Természetesen ugyanaz marad a koreográfia, a szöveg, de érik, finomodik, csiszolódik az anyag.
Szívós László: Személyes kedvencem a „csirkefogás”. Eredetileg az a textus, hogy Mixi „csirkefogóságnak” tart valamit és az egyik próbán ez „csirkefogássá” rövidült, mire én visszakérdeztem, ő rákontrázott a kollégák nem kis derültségére, és ez is maradt. Ez mára már egy kis csirkeláb gesztussal is kiegészült. Erre mondta a főrendezőnk, Horgas Ádám, hogy oké eddig, de ne tovább.
Az új bemutatóink próbarendje és egyéb egyeztetések miatt természetesen nem mindig vagyunk párban, de január 24-én, 26-án és február 5-én bennünket láthat a publikum.