Tegnap este mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház Wolfgang Amadeus Mozart klasszikusát, a Così fan tutte-t. Az elsősorban fiataloknak szánt opera beavató előadás rendezője Toronykőy Attila, aki a főpróbahéten mesélt nekünk a darabról.
Miért éppen Mozart-nak erre a darabjára esett a választás?
Az igazgatóság döntése volt, hogy a Così fan tutte legyen az opera beavató idén, engem kértek fel, én pedig nagy örömmel elvállaltam, hogy megrendezzem. Nem vagyok biztos azonban abban, hogy ha rajtam múlik, erre a darabra esik a választásom, mert egy nagyon nehéz műnek gondolom, amit inkább akkor tud értékelni az ember, ha már sok operát ismer. Abban az esetben viszont egy igazi briliánsnak hat a többi között. Ugyanakkor régebbről érdekelt már a darab, így örülök, hogy dolgozhattam rajta, és hogy elmélyedhettem a világában.
Mit jelent önnek személy szerint az opera? Akár mint befogadó, akár mint alkotó.
Nagyon szeretem az operát, mert a zene mindig egyfajta többlettartalommal tölti meg a történetet. A zenében soha nem lehet hazudni, abban egyértelműen benne van minden és nem hagyja, hogy becsapjam. A prózában én magam és a szövegkörnyezet dönti el a hangulatot, a szüneteket, a tempót. Nincs kötöttség. Nagyobb hatalma van a prózai rendezőnek a darabja felett, ellentétben az operával, ahol jobban meg van kötve az alkotó keze. Viszont a prózában ha hatan beszélnek egyszerre, akkor anarchia van, míg a zenében egység keletkezik. Mindkét műfajt izgalmas rendezni, de nekem az opera a kedvencem, és egyben a hobbim is. Egy próbafolyamat végén sokszor már telítődünk az adott opera zenéjével. Ilyenkor jól esik egy kis csend és kontrasztként jó egy prózai előadás megtekintése, ugyanis nehéz megszabadulni ilyen zenei mennyiségtől, amit naponta kétszer-háromszor is meghallgat az ember három hónapon keresztül, de éppen ettől megy bele az ember zsigereibe mindez.
A cikk további része a https://deszkavizio.hu/annak-a-nezonek-jo-rendezni-aki-erti-es-akarja-is... oldalon olvasható.