A magyar irodalom egyik alapvető története Ludas Matyié. Ki ne ismerné a furfangos parasztfiút, aki a dölyfös földesúron háromszor áll bosszút méltatlan megveretése miatt? A történetet Fazekas Mihály foglalta versbe 1804-ben. Kevesebben tudják, hogy ez volt a magyar költészetben az első nagyszabású időmértékes alkotás, amely azt bizonyította, hogy nyelvünk nem csak a hagyományos, hangsúlyos verselésre alkalmas, hanem dallamosabb időmértékre is. Ráadásul Fazekas az egyik legkötöttebb formát, a görög, rím nélküli hexametert választotta. Tehetségére jellemző, hogy szövege ma is élőnek, természetesnek hat. A mostani előadás rendezői, az állandó alkotótárs Fábián Péter és Benkó Bence átírták a szöveget, de sok mindent meghagytak a nagy elődtől. Egy-egyben elhangzik például a leghíresebb monda:
A cikk további része a librarius.hu oldalon olvasható el, itt.