A közelmúltban vette át a városházán a Szeged Kultúrájáért díjat Borovics Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze. Nem az első komoly kitüntetés volt ez az életében, a Makó Lajos- és a Kaszás Attila-díjat is elnyerte már, a nyolc Dömötör-díj pedig szegedi közönség nagyrabecsülését mutatja. A több mint negyedszázada nálunk játszó népszerű színész messziről indult, míg idáig ért.
Egy kis Somogy megyei településről, Kaszóról indult Borovics Tamás, az alsó tagozatot még a közeli Somogyszobon járta, csak a felsőben ment messzebbre, Nagyatádra. Szép gyerekkorához hozzájárult, hogy 11 ezer hektáros kaszói erdő volt a játszóterük. Édesapja és nagyapja is erdész volt, így egyenes út vezetett Barcsra, az erdészeti technikumba.
– Nem volt még annyi agyam, hogy mit akarok magammal kezdeni, ha megnövök, sodródtam, ahogy gyakran ma is történnek velem a dolgok. Meglepően erős volt az irodalomtanárom, Pernyeszi Zoltán jó értelemben bolonddá tett bennünket, az ő hatására kezdtünk el szakkörre járni, verset mondani – emlékszik vissza.
Bérletük volt az akkor legendásan jó kaposvári színházba, amiben nagy szerepe volt az irodalomtanárnak is. Innen visszanézve hihetetlen, hogy 16-17 évesen még nézte Kaposváron Bezerédi Zoltánt, 30 évvel később már játszottak is együtt, illetve rendezte is Borovics Tamást a legendás kaposvári korszak kitűnő színésze.
Először a Szegedi Szabadtéri Játékokon futottak össze, később a Tóték és a Játék a kastélyban előadásaiban rendezte őt.
De hogyan lett erdész helyett színész? – Jó barátom beszélt rá, hogy menjünk felvételizni Békéscsabára, kis túlzással azt sem tudtam, hol van. Ráadásul már csak az utófelvételibe fértünk be. Meglepetésre nekem sikerült, a barátomnak nem, így megcsinálta a plusz egy évet erdésztechnikusin. De ő is váltott, később rádiózott, elvégezte az ELTE bölcsészkarát, most készül a doktorijára. Azóta is kapcsolatban vagyunk, annyira, hogy írt nekem egy darabot, Tenyérvonalak címmel, ami tulajdonképpen egy Faludy-est. A barátom személyesen is ismerte a költőt – mondja Borovics Tamás.
Faludy György egy olyan rejtőzködő művész, aki bár itt élt közöttünk a XX. században, de személyiségéről legtöbben csak a bulvársajtón keresztül alkotunk képet, a művészetéről pedig alig van átfogó tanulmány. A Tenyérvonalak című esten a Szegedi Nemzeti Színház színésze bemutatja Faludy költeményein és regényrészletén keresztül az embert és költőt.
Játszották már a Tenyérvonalakat Esztergomban is Szegeden kívül. A Napfény műterembe például egy előadást terveztek, végül a nagy érdeklődés miatt három lett belőle, de szinte biztos, hogy lesz ez a szám még nagyobb is, mert olyan előadás jött létre, ami azoknak is érdekes és befogadható, akik nincsenek napi kapcsolatban a költészettel.
A Békés Megyei Jókai Színház alapítványi színiiskolájának négyéves képzése után, 1997-ben Szegeden kezdett Borovics Tamás, Mester és Margarita előadásában. Szerinte ez az első sci-fi Kafka után.
– Szikora János rendezte, hittem, bíztam benne, sokat köszönhettem neki, hogy idevett. Mindig sodródtam, az első ajánlat a Szikoráé volt, elfogadtam. Azóta sem lett belőlem tervszerűen élő ember.
Erős csapat volt az akkori, rengeteget tanultam a nagyoktól – mondja visszaemlékezve.
Be is kezdett, az elején még előfordult, hogy több mint 10 bemutatója és 180 előadása volt egy évben. Ezek a számok ma már kisebbek, és persze a szerepek is nagyobbak, ezekből már nem lehet annyit teljesíteni. Akár a 80 előadás is lehet sok, illetve elég, ha akkora a szerep. És még nem beszéltünk az energiaigényes próbákról.
Már Békéscsabán is szép szál legény volt Borovics Tamás, óvták is a tanárai, hogy ekkora testtel nehéz lesz elfogadtatni magát a nézőkkel. Tanácsot is adtak, így azután az első néhány évben szinte lépni sem mert a színpadon, mert egy ekkora testet másképp kell mozgatni, a mozdulatoknak más jelentése van a színpadon.
Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regénye alapján készült színműben bátran mozgathatja majd az idei évad végi bemutatóban, ő játssza majd ugyanis Bromden törzsfőnököt, az Indiánt. – Mindig közel álltak hozzám a kicsit sérült, fogyatékos embereket megmutató szerepek, szerettem a Virágot Algernonnak, vagy az Egerek és emberek című előadást – mondja a színész. Utóbbiról az egykori délmagyaros újságíró, Hollósi Zsolt írta bő 10 évvel ezelőtt, hogy „már csak Borovics Tamás alakítása miatt is érdemes megnézni a szegedi drámai tagozat évadnyitó előadását, az Egerek és embereket a kisszínházban”.
A teljes interjú a Szegedi Nap oldalán olvasható.
>> fotó: Frank Yvette / SzegediNap