Szövegét Francesco Maria Piave írta.
Az eredeti bemutató dokumentumai alapján színpadra állítja: Pál Tamás, Molnár Zsuzsa és Toronykőy Attila.
ARMEL VERSENYDARAB
Paolo Albiani és szövetségese Pietro a plebejus Simon Boccanegrát akarják dózsévé választatni. Boccanegrát rábeszélik, hogy vállalja a tisztséget. Paolo megjegyzi, hogy így a nemes Fiesco, aki eddig rangján alulinak érezte, hogy lánya egy hajós felesége legyen, egy dózséhoz majd szívesen hozzáadja Mariát, akitől Boccanegrának gyermeke született. A gyásztól sújtott Fiesco lép ki palotájából, Maria meghalt. Boccanegra érkezik, és békülést ajánl. Fiesco abban az esetben fogadná ezt el, ha a férfi rábízná unokájának nevelését. Boccanegra szomorúan ismeri be, hogy a kislány eltűnt.
Huszonöt év telt el, a dózse száműzte ellenségeit. Köztük volt Fiesco is, aki most Andrea néven él. A Grimaldi-palotában él a család által örökbe fogadott Amelia. A leány szerelmét, Gabriele Adornót várja. Attól tart, hogy a dózse Paolóhoz akarja adni, így sürgeti egybekelésüket. Fiesco elmondja Adornónak, hogy Amelia nem nemesi származású, de a fiú nem törődik ezzel. Fiesco megáldja a frigyüket. Megérkezik a dózse, akinek Amelia őszintén feltárja, hogy szerelmes és nem megy hozzá Paolóhoz. Azt is elmondja, hogy örökbe fogadták, és egyetlen emléke maradt édesanyjáról: egy arckép. Boccanegra ráébred, hogy Amelia nem más, mint rég elveszettnek hitt leánya…
A bemutató részletes ismertetője, információi egy helyre gyűjtve itt:
http://szegedinemzetiszinhaz.wordpress.com
