Szövegét Salvatore Cammarano és Leone Emanuele Bardare írta.
Spanyolország, XV. század. Az előkelő grófi família kisebbik fiát elrabolják dajkája mellől. A tettes egy boszorkánysággal vádolt, s máglyára ítélt cigányasszony lánya, aki így áll bosszút anyja haláláért. A fiúcskát holtnak hiszik, mert a boszorkányégetés helyén, a parázs hamujában gyerekcsontokat találnak. A nagyobbik fiú felcseperedve a király szolgálatába szegődik, s szerelmes lesz a legszebb udvarhölgybe, Leonórába. Vetélytársra talál a rangtalan dalnok, Manrico személyében, akit szíve hölgye viszontszeret. Párbajt vívnak, a trubadúr legyőzi Luna grófját, de megkíméli életét. Ezt Manrico anyja, Azucena, fia szemére is veti, mondván, Luna gyűlöletes családja volt az oka anyja kínhalálának. Szerelmesének hamis halálhírétől megrendülve, Leonora kolostorba vonulna. A szertartást Luna zavarja meg, aki el akarja rabolni a hölgyet, de Leonora végül a váratlanul betoppanó Manrico karjaiba hull. A szerelmesek Castellor várában készülnek esküvőjükre, amikor észreveszik, hogy az ostromlók egy cigányasszonyt készülnek máglyára vetni. Azucena az, Manrico anyja...
Pál Tamás
