Nemes Tibor Péterként mutatkozik be a szegedi közönség előtt november 25-én az Egy csók és más semmi című zenés vígjátékban. Az ifjú színész az első táncoskomikus szerepére készül, és régi álma válik valóra azzal, hogy a napfény városában lép színpadra – még szilveszter este is.
A szegedi közönség annyira várja az Egy csók és más semmit, hogy a meghirdetett előadásokra már az összes jegy elkelt. Hatalmas a várakozás, mögöttetek pedig intenzív hathetes próbafolyamat áll. Hogy élted meg ezt az időszakot, hogy érzed magad Szegeden?
Fantasztikusan. A testem egyre jobban zsibbad a munkától, de egyáltalán nem várom, hogy letegyem ezt a gyönyörű súlyt. Ahogy a mesteremnek, Novák Eszternek is mondtam, ezzel a szereppel nem csak egy munkát kaptam, hanem lehetőséget, hogy egyszer egy jól táncoló színész lehessek.
Ezek szerint dinamikus a rendezés, Juronics Tamás megtáncoltatja a csapatot.
Abszolút. Rengeteget mozgunk, táncolunk, az ötödik percben már szakad rólam a víz. Sosem gondoltam volna, hogy valaha így tudok majd táncolni. Fantasztikus Juronics Tamással és az asszisztensével, Nemes Rolanddal dolgozni – ezúton is köszönöm az irántam tanúsított türelmüket, szükség volt rá. Ez a hat hét számomra egy hároméves intenzív tánckurzussal ér fel. Szegeden lenni pedig csodálatos, lelki felüdülés, már csak azért is, mert az életem első zenés színházi élménye a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz kötődik, 12 éves koromban itt láttam a Csárdáskirálynőt. Akkor valami megfertőzött, és azóta tart, immár 13 éve. Hosszú ideje vágytam arra, hogy itt dolgozhassak, és amikor leszálltam a vonatról, megkönnyebbültem.
Csárdáskirálynő helyett Egy csók és más semmi, de 13 év után színpadra léphetsz a napfény városában. Hogyan jött a lehetőség?
Novák Eszter és Selmeczi György osztályába járok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, negyedéves vagyok, ami azt jelenti, hogy most engednek ki bennünket dolgozni. A Vígszínházban, az Örkény István Színházban és itt, a Szegedi Nemzeti Színházban töltöm a gyakorlatomat. Barnák László főigazgató vizsgaelőadásokat nézett nálunk az egyetemen, az ő meghívására, és Novák Eszter ajánlására, kaptam lehetőséget az Egy csók és más semmiben. Egyébként a tanáraim is jönnek majd megnézni az előadást, jegyet fogok kapni rá.
Hamarosan végzel az egyetemen. Kezd már körvonalazódni, milyen irányba szeretnél elindulni, vannak konkrét terveid?
14 éves korom óta élek aktív zenész életet. 12 évig tanultam klasszikus zenét, nagybőgő főszakon végeztem a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban, mellette komolyan foglalkoztam az énekléssel is, és elvégeztem a jazzének szakot a budapesti ETŰD Konzervatóriumban. Emlékszem, felhívtam édesanyámat, hogy végeztem, de még mindig fiatal vagyok és még mindig tanulnék. Megláttam, hogy Novák Eszter és Selmeczi György vezetésével zenés színész osztály indul az egyetemen, amivel először 14 évesen találkoztam, mikor a Valahol Európában című musicalben megkaptam Hosszú szerepét. Akkor már volt egy zenekarom, amivel rendszeresen jártunk fellépni, koncertezni kisebb-nagyobb rendezvényekre, és beleszerettem az emberek szórakoztatásába. A Valahol Európábannak köszönhetően megismerkedtem a színházzal, egy teljesen más környezettel, és akkor terveltem ki, milyen jó lenne, ha szeptembertől májusig színházban dolgoznék, májustól szeptemberig pedig fesztiválokon zenélnék és énekelnék. Ezért jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre.
Fiatal korod ellenére komoly szakmai múltat tudsz felmutatni. A jövőt hogy képzeled el?
A színészek helyzete elég kiszolgáltatott, attól függ, hogy milyen lehetőségeket kapnak. Egyre inkább azt látom, hogy egy színésznek több társulatban kell megfelelnie, helytállnia. Nagyon izgalmas, ha egy társulat része vagy és hosszú távon gondolkodnak benned, de az is vonzó, ha több társulatban minél több inger ér. Az én generációmnak talán ez lesz a jövő színészképe: produkciókra szerződünk el különböző városokba. Az egyetem mellett keveset tudok hazajárni Marosvásárhelyre, nagyon aktív időszakot élek, hálás vagyok, hogy negyedévesként ennyi lehetőséget kapok, de szeretném, hogy az egyetem után minden évben legalább egyszer dolgozzak Erdélyben. Sem emberileg, sem művészileg nem szeretnék kiesni abból a közegből. Értékes munkákban szeretnék részt venni, nem ragaszkodom egy helyhez, de most annyira megszerettem Szegedet, hogy szeretnék visszajönni ide minél többet.
Táncoskomikusként a szórakoztatás a feladatod. Élvezed?
Nagyon. Több szilveszteri buliban mondtam már a barátaimnak, hogy nem csak szórakozni, hanem szórakoztatni is szeretnék szilveszterkor. És ez most teljesülni fog! Hogy ráadásul táncoskomikusként tehetem meg, azért rendkívül hálás vagyok. A próbák elképesztően jó hangulatban telnek. Egyáltalán nem volt görcs, feszültség, még a főpróbahéten, este 10-kor is kedvesen kapjuk a végső instrukciókat Juronics Tamástól. Bízik bennünk, és ez a színész számára a legnagyobb áldás.